Rész, Fejezet

 1   1,  4  |     hangja mennydörgõssé vált s mellét büszkén kitárva, odakiálthatta
 2   1,  5  |     hangja mennydörgéssé vált s mellét büszkén kitárva a félvilágnak
 3   1,  11 |     írása - jegyzé meg, büszkén mellét verve -, mert én olyan ember
 4   1,  17 |   sztaroszta és így szólt, nagy mellét kidüllesztve:~- Hát én kutya
 5   1,  18 |      szólt közbe Kártony uram a mellét megütve. - Az volna csak
 6   1,  18 | feszítette ki a domború, széles mellét:~- No, azt szeretném én
 7   1,  20 |     látták, hogy dühösen veri a mellét, és tízszer is elmondja
 8   1,  23 |        Nézzétek a kidüllesztett mellét az öregnek! S milyen otthonosan,
 9   1,  23 |    kevélyen veregette a horpadt mellét).~Minden olyan szép, olyan
10   1,  25 |      hexametert és pentametert. Mellét kifeszítette, szemei vadul
11   1,  25 |        volt, aki mindig verte a mellét, némileg átváltoztatva II.
12   1,  26 |          vagyok én - ütögette a mellét -, mert abban vagyon az
13   1,  31 |   dicsõsége kezdte feszegetni a mellét. A harmadik pohárban benne
14   1,  31 |        mintha késsel metélnék a mellét. Az ágyat elhagyta, de a
15   1,  31 |   megkopogtatta, meghallgatta a mellét és megmondá egyenesen:~-
16   1,  31 |   megkopogtatta, meghallgatta a mellét, megmérte a lázát, nézte
17   1,  34 |       papa? (S kidüllesztette a mellét.) Hát olyan ember Kolowotki
18   1,  34 |      nekem dolgoznak«, dörmögte mellét dagasztó érzések közt.~Benyitván
19   1,  34 |         kevélyen kidüllesztve a mellét.~Leírhatatlan jelenet következett.
20  II,  2  | méltóságos fejét és azt kiáltá, mellét kitárva az ellenség légióinak: »
21  II,  2  |        keresztjével díszíté fel mellét a csapat-parancsnok.~Igazán
22  II,  17 |    lihegni kezdett, s köhécselõ mellét egy halk sóhajtás hagyta
23  II,  38 |     alkotó õsi kardját, s nyílt mellét kitárva, büszkén kiáltá
24  II,  42 |         egy ember állt talpra s mellét büszkén kitárva, mennydörgõ
25  II,  60 |    napon hirtelen rosszul lett, mellét iszonyú szúrások kínozták;
26  II,  124|         gõgösen feszítette ki a mellét ilyenkor s kevélyesen magyarázta
27 III,  1  |     jellemzõleg öklével a saját mellét ütötte meg, mintha mondaná: »
28 III,  2  |       könyörülj rajtam! - verte mellét Panna kétségbeesetten s
29 III,  26 | õkigyelme délcegen kidüllesztve mellét, melyen három sor valóságos
30 III,  102|         most veres a tromf. (És mellét verte fennhéjázón.) Mindjárt
31 III,  140|        nap büszkén kifeszítve a mellét:~- Igaz, igaz…~Apró szemei