Rész, Fejezet

 1  II,  38 |       Valóban - jegyzé meg gúnyosan Margit -, nem is hangzanék rosszul:
 2  II,  38 |            a nagyapám volt. Igaz-e, Margit, hogy fõispán volt a nagyapánk?~-
 3  II,  38 |             befogadtuk - jegyzé meg Margit. - A mama nem tartozik a
 4  II,  38 |            Harter Vilma.~- Istenem, Margit! Anyád ellen! Hogy nem félsz
 5  II,  38 |             régi tárgynál. Úgy van, Margit, én fõispán akarnék lenni,
 6  II,  38 |             szeretnék lenni - szólt Margit kevélyen felemelve fejét. -
 7  II,  38 |       legyen egy szegény ember sem.~Margit csúfondárosan biggyeszté
 8  II,  38 |         mondd el édesapa - esengett Margit is -, hátha megértjük.~-
 9  II,  38 |            csinálunk akkor? - kérdé Margit ijedten -, hogy bajunk ne
10  II,  38 |           emberek egymásra? - kérdé Margit. - Az emberek bolondok?~
11  II,  38 |         Harter Vilma felelt:~- Nem, Margit, az emberek nem bolondok.
12  II,  38 |          elõtt történt.~- Meglehet, Margit, hogy többet hallok, mint
13  II,  38 |           Miféle mi? - vágott közbe Margit.~- Hát mi, magyarok.~- Hahaha!
14  II,  38 |        tudósnak, édes Vilma - szólt Margit gúnyosan -, én is hallottam
15  II,  38 |     Köpnivaló nyomorultak! - kiáltá Margit lázas dühhel, midõn már
16  II,  38 |             Oh, megöl a düh - nyögé Margit.~- Látod - mondá Vilma -,
17  II,  38 |      bizonyosan csak ízlés dolga.~A Margit szeplõs arca kigyúlt a harag,
18  II,  38 |              egy szót se többet!~De Margit nem hallgatott atyjára,
19  II,  38 |    keserûség nehezedék kis szívére.~Margit ekkor atyjához rohant, nyakába
20  II,  38 |            nincs egyenlõség. Hogy a Margit baronesz és Harter Vilma
21  II,  38 |          lesznek.~- Igaz a - kiálta Margit és Feri egyszerre. - Holnap
22  II,  38 |       mondhatok elõre is - folytatá Margit, kinek dühét és irigységét
23  II,  38 |             papának a szivarszívót, Margit a szép hímzetû házisapkát,
24  II,  38 |            miszerint õt eltávolítja Margit körébõl. A gyûlölség, melyet
25  II,  38 |        körébõl. A gyûlölség, melyet Margit érez iránta, nem mai keletû,
26  II,  38 |      fajulhasson; õ rég tudta, hogy Margit nem szívelheti, de tûrt,
27  II,  38 |            mindent képes megtenni a Margit kedveért, õtõle nem remélhetett
28  II,  38 | ravaszságból pityereg - szólt közbe Margit. - Jobb lett volna, Harter
29  II,  38 |          kokárdát, édespapa - mondá Margit némi epével -, mégis jó
30  II,  141|          gyászruhát öltött és Silia Margit álnév alatt elfoglalta a
31  IV,  128|            Margitért.~- Oh, dehogy! Margit már közömbös volt rám nézve.