Rész, Fejezet

 1   1,  12|          vezéreknél népszerûbb volt Magday István: katonáknak kedvence,
 2   1,  12|         Bottyán hadának szemefénye.~Magday Istvánról az volt a hiedelem,
 3   1,  12| Bercsényinek, ki érdeklõdni kezdett Magday iránt - »múltkor egy golyó
 4   1,  12|            gondoltam? - szólítá meg Magday.~- Mit?~- Heister azt hiszi,
 5   1,  12|          egy nagy darabon Styriába.~Magday magát Heistert vette üldözõbe,
 6   1,  12|          mezõn messze elõrelovagolt Magday az övéitõl, Heister hátrafordult.~-
 7   1,  12|           az elsõ vágás ne érje.~De Magday, egy perc mûve volt, lehajolt
 8   1,  12|             Egy roppant vágást mért Magday Heisterre, jó szerencse,
 9   1,  12|             közel érve látták, hogy Magday István izzad itt erõs munkában,
10   1,  12|           fölemelem.~Friss lóra ült Magday villámgyorsan, s kergette
11   1,  12|         megtisztult az ellenségtõl. Magday olykor magához vett vagy
12   1,  12|       Bottyánhoz, beszélte el, hogy Magday István uramat nemsokára
13   1,  12|        garasok.~Bontalábú lovon jár Magday István,~Ragyogó név lesz
14   1,  12|      kegyelmedet. Várja a sátorban.~Magday arcán tündökölt az öröm,
15   1,  12|          nagy gyöngédséget árult el Magday minden alkalomkor, s nem
16   1,  12|           bírta a közlegény, s maga Magday az örömteli izgatottságban
17   1,  12|          Íme, méltóságos nagy uram, Magday István, akit a felséges
18   1,  12|              Te vagy az? Hallatlan!~Magday testét lassú reszketegség
19   1,  12|         tette hozzá szigorú hangon.~Magday megtörten, halotthaloványan
20   1,  12|     mindjárt megmagyarázom. - Ismét Magday felé fordult: »Takarodj
21   1,  12|       szomorúan.~*~És igaz is lett. Magday, vagyis Veres István, mert
22   1,  12|             A tolvaj nem lehet hõs. Magday pedig igazi hõs.~Rögtön
23   1,  12|         hogy bárhol érjék: kegyelem Magday Istvánnak.~De mikor aztán
24   1,  12|        parancsot, hogy bárhol érjék Magday Istvánt: halál a fejére.~
25   1,  12|       fejére.~XIV. FEJEZET~A VÉRPAD~Magday ezentúl is annyi kárt okozott
26   1,  12|  fölkiáltott:~- Teringette, hisz ez Magday István!~A fogoly összerezzent,
27   1,  12|       kíváncsian kérdezte:~- Miféle Magday István?~- Akinek az elõkerítésére
28   1,  12|           kétszáz aranyat tûzött ki Magday Istvánra, vagy ha ez úgy
29   1,  12|         akkor az nem lehet, hogy ez Magday legyen. Nincs nekem, ecsém,
30   1,  12|               Igazán kegyelmed az a Magday?~Mire visszasúgta amaz:~-
31   1,  12|              Dobos bácsi, mert az a Magday István is én vagyok - mondá