Rész, Fejezet

 1   1,  34| pénzintézet elnökénél, nagyságos Kolosy Ferenc úrnál.~Szerencsés
 2   1,  34|      banknak az elnöke, bizonyos Kolosy Ferenc, elsõ gavallér a
 3   1,  34|         bolond is kitalálhatta - Kolosy Ferencet.~Fölszisszent Apró
 4   1,  34|         vagy az újságírót vagy a Kolosy urat.~- Hazudik az újság,
 5   1,  34|           Kolosyt?~- Igen, igen, Kolosy uramat, leendõ võmuramat.~-
 6   1,  34|          és meg sem állt, csak a Kolosy elõszobájában.~Szándékosan
 7   1,  34|      hogy mit akar, mondta, hogy Kolosy úrral akar beszélni.~- Most
 8   1,  34|        az Apró uram éles hangja.~Kolosy ingerülten fordult hátra,
 9   1,  34|        csattanással a padozatra.~Kolosy nem volt gyáva. Magyar nemes
10   1,  34|        melyet a leányomnak írt. ~Kolosy finom arca megrándult, de
11   1,  34|          Meghosszabbodott erre a Kolosy ábrázata, s alsó ajkai remegni
12   1,  34|          ugye, ugye - mosolygott Kolosy megkönnyebbülve -, azért
13   1,  34|          én lépek egyet feljebb.~Kolosy rábámult. Ez a váratlan
14   1,  34|         meritumáról a szép szót.~Kolosy összerakosgatva az iratokat,
15   1,  34|      volna és hogy az egész csak Kolosy úr kedvéért van csinálva,
16   1,  34|          bolondság - vetette oda Kolosy félvállról. - Mit csináljanak?
17   1,  34|      minõ a harcoló indiánusoké.~Kolosy összerezzent.~- Menjen csak,
18   1,  34|     ajtót, elnök úr!~De már erre Kolosy is fehér lett, mint a fal,
19   1,  34|         fizetve, minden, minden.~Kolosy egyszerre átértette a helyzetet,
20   1,  34|         lélekjelenlétet árult el Kolosy, de azért mégis tûkön ült,
21   1,  34|        Apró csinálta az egészet.~Kolosy elkáromkodta magát:~- Az
22   1,  34|         betéti könyvvel? - kérdé Kolosy.~- A közönség csõdült a
23   1,  34|         De iszen jól kifõzte ezt Kolosy Ferenc. A pezsgõtõl mégis
24   1,  34| lincselni a tisztviselõket, maga Kolosy is a kert kerítésén át menekült.~
25   1,  34|  megkopasztotta az egész várost.~Kolosy tárgyalt a pénzintézetekkel,
26   1,  34|       Hunnia tehát megbukott, és Kolosy Ferenc nem volt többé semmi.
27   1,  34|          gyárilag csinálják.~Hát Kolosy is tekintélyes képviselõ
28   1,  34|         kiáltozni kezdte: »Éljen Kolosy Ferenc!«~A rendezõk a másik
29   1,  34|      kezdte a rokonszenves fiút.~Kolosy mosolygott, úgy tett, mintha
30   1,  34|    nemzedéken át fogják mesélni. Kolosy elsápadt, majd piros lett,
31   1,  34|       hömpölygette a város felé.~Kolosy csakugyan az anyjához vitte