Rész, Fejezet

 1   1,  2  |      saját komoly ábrázatán. Egy könnyelmû gyermek föltolja magát egy
 2   1,  2  |         föltolja magát egy másik könnyelmû gyermek apjának. A sorsnak
 3   1,  12 | mulatozásban tölté idejét víg és könnyelmû fõurak társaságában. A komoly
 4   1,  14 |   gyorsabban fogy. S a mi hõsünk könnyelmû, bohó fiú volt; ha találkozott
 5   1,  16 |      csak szomorút hallott; hogy könnyelmû fráter, semmije sincs, szeretetreméltó,
 6   1,  18 |      sietnek odanyújtani egy-egy könnyelmû teremtménynek, aki a szivarvéget
 7   1,  18 |     õrködöm feletted. Hát minden könnyelmû lépést megtiltok, uracskám.~
 8   1,  18 |         mert rossz ember vagy. A könnyelmû emberek jók, de neked a
 9  II,  26 |        szeles, pajzán, vásott és könnyelmû.~Magok a legközelebbi rokonok
10  II,  26 |      vasvillákat, mert már olyan könnyelmû mégsem volt, hogy komoly
11  II,  36 |          esetek, édes Dick, csak könnyelmû s gyámoltalan embereknél
12  II,  40 |          kormánygyeplõ.~Mari még könnyelmû gyermek volt és pajkos,
13  II,  45 |      emberek hadjáratot viselnek könnyelmû nõk szíve ellen: hanem bizony
14  II,  51 |   szerelmes, mint egy macska, és könnyelmû, mint egy király.~Egyszer
15  II,  53 |          mondta erre:~- Elfásult könnyelmû nõ, ki nem is gondolkozik.~
16  II,  60 |         az öregnek baját. A vén, könnyelmû, de jószívû Csonka annyira
17  II,  60 |     tégedet!~Oh, én bûnös leány, könnyelmû teremtés! Hiszen már az
18  II,  72 |          mindenben.~A szív pedig könnyelmû szörnyeteg, ha nekibolondul.
19  II,  84 |        asszony a fekete asszony!~Könnyelmû, bûnös királyok, akik megsokalltátok
20  II,  113|        ember, hogy lehetsz ilyen könnyelmû! Téged elvakított a szerencse,
21  II,  114|     belõle. Igen, bátyám, nagyon könnyelmû voltam s azonfelül az iskola
22 III,  1  |        olyan vitéz legyen, olyan könnyelmû természetû, mint Athos a »
23 III,  19 |        forintot, de aztán akinek könnyelmû természete van, bezzeg sohasem
24 III,  19 |     elbeszélni. Az elpusztulás a könnyelmû pazarlónál elkerülhetetlen
25 III,  35 | Bizonyosan elfelejtette, amilyen könnyelmû… Üzenek neki azonnal.~Az
26 III,  66 |         vitéz, akármilyen vidor, könnyelmû kópé is, mégsem árulta el
27 III,  87 |          törõdött a családjával, könnyelmû ember volt, azok közül való,
28 III,  109|    megérinté, hogy mint hallja, »könnyelmû társaságokba keveredtem« -
29 III,  109|       térni.~Én keveredtem volna könnyelmû társaságokba? Micsoda légbõl
30 III,  130|       törvénykezés ránk, fiatal, könnyelmû fiúkra volt hagyva.~Derék
31 III,  148|        hogy soha semmi sem lesz. Könnyelmû volt, s nem tanult soha