Rész, Fejezet

 1   1,  3  |    színébe öltözik át az a fekete keserûség, ami a szív fenekén van.~
 2   1,  3  | kifejezéssel volt kimondva, annyi keserûség s fájdalom volt abban, amennyi
 3   1,  5  |   közepébe, ki kellett ürítenie a keserûség poharát fenékig, az inkognitóságot
 4   1,  13 |         hol aztán kitört belõle a keserûség, mint a Vezúvból a láva:~-
 5   1,  16 |       mindent!~Megeredtek benne a keserûség zsilipjei, elmondta amit
 6   1,  20 |       vagyok - hasadt ki belõle a keserûség. - Odaadtam a lelkemet a
 7   1,  20 |       fitymáló vonást véghetetlen keserûség váltotta föl. Nézte, hogy
 8   1,  22 |        paraszt, makacsság nélkül, keserûség nélkül. Azt mondja magában: »
 9   1,  22 |        izzadság, lelkében forrt a keserûség. Jaj, mindjárt kicsordul.~-
10   1,  23 |          az anyjáé után. Végtelen keserûség érzete fogott el, fölemeltem
11   1,  24 |          De ez mindegy. (Végtelen keserûség ömlött el arcán.) A fõ az,
12   1,  26 |            Hlavatsek hangján maró keserûség ömlött el.~- Ugrál-bugrál
13   1,  27 |            egyszerre megszállta a keserûség, a veszteségérzet. Bizonyosságot
14   1,  27 |     akasztófahumor volt, melyet a keserûség fakaszt. Hiszen a legpajzánabb
15   1,  33 |        még az ülés rendje! Mennyi keserûség lett ebbõl! Mert nagy dolog
16  II,  38 |           a megmondhatója, mennyi keserûség nehezedék kis szívére.~Margit
17  II,  38 |  elkeseríté a szegény árvát, mely keserûség fájdalmas kétségbeesésbe
18  II,  95 |           meleget vacsorátokra?~A keserûség reszketõvé tette a vén Ferenc
19  II,  99 |         közöm hozzá! - mondá mély keserûség hangján.~- Nem úgy, édes
20  II,  113|         ki sodrából egy-két csöpp keserûség.~Mit tesz az, hogy hivatali
21  II,  120|       dallamban valami rettenetes keserûség, valami szörnyû harag, mely
22  II,  140|         csókolódhatnak.~Bántott a keserûség... nem tudom, mi a kõ ütött
23 III,  2  |    megsúgta neki, mi történt, s a keserûség útra készté.~- Hová lett
24 III,  56 |       szegény Tóth Gyulának az is keserûség volt, ami másnak boldogság:
25 III,  100|    ruháira.~Egész lényén bizonyos keserûség és ridegség ömlött el. Szemeit
26 III,  110|           volt összegyûlve minden keserûség, ki hol kapja ki a határban
27 III,  111|   jutottunk.~De hiába vala minden keserûség, azért a hallását bizony
28 III,  116|    látszott, s ajkai körül mintha keserûség lenne elöntve.~Sok kíváncsi
29  IV,  41 |  negyedévben más gazdám van. Nagy keserûség az, uram! Mikor megszokom
30  IV,  101|           s megrezgette hangját a keserûség.~- Egyedül állunk, édes
31  IV,  139|       dolognak, inkább elfogott a keserûség:~- Hát járja ez? Hogy én