Rész, Fejezet
1 II, 54 | elbeszélésünk másik hõse, Muszúr basa ivadéka.~*~Mint a címrõl
2 II, 54 | által s Putnokon Muszúr basa parancsnokolt.~A basa hórihorgas
3 II, 54 | Muszúr basa parancsnokolt.~A basa hórihorgas magas ember,
4 II, 54 | paradicsomban - mondá Maszúr basa. - Ne búsulj, édes fiam!~
5 II, 54 | kiáltott be hozzá a félszemû basa az ablakon - gyere ki, édes
6 II, 54 | megyek, édes fiam - mondá a basa nyájasan (mert sok gonosz
7 II, 54 | kedves fiam? - kérdé a basa édeskésen.~- Pajkos Mártonnak.~-
8 II, 54 | édes gyermekem!~Ezzel a basa elment. Persze, hogy reggelre
9 II, 54 | uramat felakasztották, amit a basa nyugalmasan csibukozva nézett
10 II, 54 | nagyon büszke volt Muszúr basa, hogy õ a legjobb adószedõ
11 II, 54 | kegyetlenséget, amit akkoriban Muszúr basa véghez vitt Putnokon.~Nemcsak
12 II, 54 | kastélyában, csak olyan volt a basa elõtt, mint a legutolsó
13 II, 54 | nem Balassa, hanem Muszúr basa, ki kikergette õt onnan,
14 II, 54 | beszélte a kis úrnõnek, hogy a basa üvegházában már érik a cseresznye.~
15 II, 54 | Hogyisne? - dühöngött a basa. - Nem is kellene egyéb,
16 II, 54 | a magas palánkot, mely a basa kertjét környezé, s bátor
17 II, 54 | egyszerre láthatóvá tette a basa e téli paradicsomát.~Imre
18 II, 54 | hanem avégbõl, mert Muszúr basa este ez órában mindig a
19 II, 54 | hozott, s utánuk Muszúr basa lépett be rémes szemével
20 II, 54 | nem vették észre, sem a basa, ki elküldvén szolgáit az
21 II, 54 | így is rosszul takarták, a basa észrevehette minden pillanatban,
22 II, 54 | emelkedett keblébõl.~Muszúr basa megrezzent, a sóhajt meghallotta,
23 II, 54 | Ki van ott? - kiáltá a basa felemelkedve, csibukját
24 II, 54 | villámgyorsan szájára tapasztá.~A basa hatalmasan rugdalózott,
25 II, 54 | most gyerünk, kegyelmes basa - mondá gúnyosan. - Viszlek
26 II, 54 | hozzám hasonlónak láttatol.~A basa Imre segédkezése mellett
27 II, 54 | szultánodnál és élj boldogul...~A basa elérzékenyülten ölelte át
28 II, 89 | dolga; pipázott, mint egy basa és a Hon-t olvasta.~- Uram -
29 IV, 127| hónapra elõkelõ török úr, Omar basa fia jelent meg Trencsénben
30 IV, 127| szerencsét az Ibrahim budai basa arra kalandozó hadai, de
31 IV, 127| mindez néked, kegyelmes Bala basa? Ne beszéljek inkább a várról?~-
32 IV, 127| elmondotta Majláthnak a basa megjegyzését. Olyan szút
33 IV, 127| rágcsálni, s mikor az ostromló basa követet küldött hozzá, hogy
34 IV, 127| fejedelmi bõkezûséggel, a basa bókokkal és szép szóval
35 IV, 127| vissza szeretnék menni«, a basa elszomorodott, hogy olyan
36 IV, 127| 1552-ben Ali, a vitéz budai basa, bevévén Veszprémet, gyõzelemittasan
37 IV, 127| kutyahitû gyaur - kérdezé a basa kedvetlenül -, talán az
38 IV, 127| fejhez.«~Szerencsére éppen a basa jelent meg az ajtóban, s
39 IV, 127| Röviden beszélj!~- Hatalmas basa, tudd meg, hogy az én apám
40 IV, 127| már engem is elégíts ki!~A basa megvetõleg nézett az árulóra
41 IV, 127| harapott, de hasztalan, a basa parancsát teljesíteni kellett.~
42 IV, 127| lenyúzták, kikészítették, s a basa megtöltvén színültig arannyal,
|