Rész, Fejezet

 1  II,  35|           Párizsban létemkor egy Dupin nevû fiatalemberrel ismerkedtem
 2  II,  35|   hosszat sem szólt egyikünk se. Dupin hirtelen a következõ szavakban
 3  II,  35|       hogyan tudhatja? Ördög ön?~Dupin nevetett.~- Egyszerû, megmagyarázom;
 4  II,  35|   gondolkozik.~Ezen jelenet után Dupin barátommal egy kávéházba
 5  II,  35|          körülmény sem terhelte.~Dupin barátommal mi is sokat beszéltünk
 6  II,  35|       lenne aztán a derék dolog.~Dupin mosolygott.~- Ha önnek szívességet
 7  II,  35|  valóságos fatuskók.~- Köszönöm, Dupin barátom. Ön valóban nemes
 8  II,  35|  ártatlanságát...~- Igen - mondá Dupin úr -, de a rendõrigazgató
 9  II,  35|   vizsgálódásunkhoz, s elmentünk Dupin barátommal ama házhoz, hol
10  II,  35|        hol a gyilkosság történt.~Dupin mindent nagy figyelemmel
11  II,  35|       hol a két holttest feküdt. Dupin minden tárgyat megvizsgált,
12  II,  35|          az udvarba mentünk, hol Dupin ezer meg ezer néznivalót
13  II,  35|         vissza a szomorú házból. Dupin egy szót sem szólt, mit
14  II,  35|       Nos, talált valami nyomot?~Dupin mogorván válaszolt:~- Én
15  II,  35|       Most térjünk át - folytatá Dupin - a hangokra. Minden tanú
16  II,  35|     feszült érdekeltséggel lesve Dupin minden szavát.~Barátom folytatá
17  II,  35|         magamon elvonulni, midõn Dupin hozzám e kérdést intézte.~-
18  II,  35|         az ön véleménye - felelé Dupin -, de az õrült hangja az
19  II,  35|          teljesen igaz - mondám.~Dupin felegyenesedett s villogó
20  II,  35|      találtam. Micsoda haj ez?~- Dupin! - kiáltám reszketve. -
21  II,  35|    emberhaj.~- Ugye nem? - mondá Dupin mosolyogva. - Most még mondok
22  II,  35|          ujjak! De hát micsodák?~Dupin barátom egy összegöngyölített
23  II,  35|     nézve azt kombinálom - szólt Dupin csodálatos biztonsággal -,
24  II,  35|   hirdetési sorokat iktattam be.~Dupin egy lapot nyújtott át nekem,
25  II,  35| hangoztak fel.~- Õ jön! - kiáltá Dupin.~- Ah!~Egy férfiú lépett
26  II,  35|        Üljön le, barátom - mondá Dupin. - Azt hiszem, ön az orangutang
27  II,  35|     kíván ön?~- Jutalmul - szólt Dupin felegyenesedve és hirtelen -
28  II,  35|         Morgue utcai gyilkosság?~Dupin ez utolsó szavakat igen
29  II,  35|  sajnáltam õt.~- Barátom - mondá Dupin barátságosan -, ön szükségtelenül
30  II,  35|         ismét visszanyeré, midõn Dupin e szavakat mondá, de azért
31  II,  35|         a rendõri hivatalba, hol Dupin a bámuló rendõrfõnöknek