Rész, Fejezet

 1   1,  1  |       Visszafordul, szemére húzza vadul a kalapját, az egyik kezét
 2   1,  9  | méltóságos uram, - ordítottam föl vadul, s egy szempillantás alatt
 3   1,  14 |       közel lép! - hörgé az óriás vadul.~A poroszlók meghátráltak.
 4   1,  18 |           leánynak a veszedelmet; vadul dobogott kis szíve, ösztönszerûleg
 5   1,  23 |         csontig, a velõig.~Szívem vadul dobogott s szerettem volna
 6   1,  25 |       Mellét kifeszítette, szemei vadul forogtak, s fölöttük a ráncok
 7   1,  26 |      fejét szenvedélyesen, szinte vadul, s elkezdte csókolni, ahol
 8   1,  27 |         mi baja?~A Filcsik szemei vadul forogtak üregeikben, a szája
 9   1,  27 |        ugrott hozzá és megragadta vadul a karját, szilaj, szinte
10   1,  27 |        magas fán?~Mimi látta újra vadul villogni a szemeit, és az
11   1,  28 |       akarok sírni - sziszegte az vadul, dühösen. - Mit érek én
12   1,  29 |       szoba közepén a kalamajkát, vadul énekelve »Cservena csapicka -
13  II,  10 | megrázkódott egész testében, majd vadul összeszorítván fogait, kétségbeesõ
14  II,  11 |    szokottnál, sötét szemei pedig vadul forogtak.~- Azt akarom önnek
15  II,  38 |         Atyám - sziszegé s szemei vadul forogtak -, ez a lány, kit
16  II,  53 |       lopózik.~Melle zihál, szeme vadul forog s a kést a gyönyörû
17  II,  70 |           volt magyarázva.~Szemei vadul villogtak, ajka remegett.~»
18  II,  95 |  asszonyunk.~- Elviszem - kiáltja vadul az öreg. - Rögtön elviszem.~-
19  II,  97 |          szemei haragban égtek, s vadul kiáltá:~- Légy átkozott!
20  II,  123|     ágakba, kalap nélkül. A vihar vadul vagdalta a vén fát, s az
21 III,  1  |         hanggal nem rendelkezett; vadul forgó szemei leírhatlan
22 III,  1  |          összecsapó habok tompán, vadul hörgik, hogy egy szomorú
23 III,  2  |      elhallgatott, majd egyszerre vadul szegzõdtek megüvegesedett
24 III,  65 |         össze fog roskadni.~Szeme vadul, tétován futotta be a kígyózó,
25 III,  126|         nem lányom többé - kiáltá vadul az öreg Todorovics. - Ha
26 III,  146|    Kihajolva, látom hogy a gyerek vadul nyargal most már a Lövész
27  IV,  54 |        Meghalunk, Róza - ismétlém vadul -, de elõbb megcsókollak.~
28  IV,  95 |         szörnyeteg! - kiáltá a nõ vadul. - Megcsaltál.~- Meglehet.
29  IV,  100| toporzékolt, vérbe borult szemeit vadul forgatta. Hol a családi
30  IV,  131|    Asszony, megcsalsz!« kiáltá ez vadul s felrántotta a kosárról