Rész, Fejezet

 1  II,  99|     folytonosan untatja urára, Sir Ralph Ihonra vonatkozó elbeszéléseivel.
 2  II,  99|          lép be a boltba, mint Sir Ralph Ihon, az egész elsõ emelet
 3  II,  99|  tiszteletteljes meghajlással.~Sir Ralph Ihon fölteszi monokliját,
 4  II,  99| általánosítható helyzet - viszonzá Ralph Ihon.~Mr. Karkban ma nagy
 5  II,  99|         dolgot. Ez nagy különbség.~Ralph Ihon csakugyan inkább volt
 6  II,  99|        Tehát már nem bérli - kérdé Ralph Ihon élénken.~- Valóban,
 7  II,  99|           Sir.~- Nagy kár! - mondá Ralph Ihon bosszúsan. - Nagyon
 8  II,  99|         legszebbet, a legjobbat...~Ralph Ihon mosolygott.~- Bizonyára
 9  II,  99|            is - kacagott édesdeden Ralph Ihon. - Akadémiai taggá
10  II,  99|         Milyen szerelem! - sóhajtá Ralph.~- Kínos, de mégis édes
11  II,  99|             õ!~- Milyen õ? - kérdé Ralph, egy megvillanó sejtelem
12  II,  99|            honolt a teremben, csak Ralph Ihon mély lélegzete hallatszék,
13  II,  99|        harapás levegõt.~Edith, míg Ralph az orvosért járt, egyedül
14  II,  99|           telt tõle, majd Márthát, Ralph szakácsnéja nevét hangoztatá -
15  II,  99|          oldala a vén Dicknek!~Míg Ralph az orvosi rendelvényre váró
16  II,  99|          és szerencsétlenek iránt.~Ralph el volt ragadtatva diplomáciai
17  II,  99|      szerencsétlenség! - hüledezék Ralph - bizonyosan agygyulladás.~
18  II,  99|          Az új betegség - folytatá Ralph - helyrehozta, amit a régi
19  II,  99|       benyomását.~Otthon a kapuban Ralph Ihonnal találkozott.~- Mi
20  II,  99|        föladatnak, melyen Edith és Ralph fáradozásai hajótörést szenvedtek.~
21  II,  99|             mint nevezte, Edith és Ralph társaságában tölté. Édes
22  II,  99|           hiszen megmondta egyszer Ralph Ihonnak, hogy akadémiai
23  II,  99|    csinálsz? - álmélkodék a belépõ Ralph, kinek arca szinte sugárzott
24  II,  99|          semmi sem lesz - kacagott Ralph.~- Szeretném tudni, miért?~-
25  II,  99|            fogsz várni.~- Valóban, Ralph, te ma különösen nézesz
26  II,  99|           fölsütött haj...~- A vén Ralph ma nagy dologra szánta el
27  II,  99|            Mi bajod velök? - kérdé Ralph megütközve.~- Éppen most
28  II,  99|     holnapig fõbe nem lövöm magam.~Ralph fölkelt, kalapját vette
29  II,  99|            Ez megtörténvén, Pál és Ralph úr megjelenése után behozatott
30  II,  99|          édes titok Az ördögbe is, Ralph! - mond aztán Ihonhoz fordulva