Rész, Fejezet

 1   1,  2  |        az öreg zsidón volt sor mosolyogni.~- Nagyon jól tudom, kérem
 2   1,  7  |    szomjúhozik utána.~Nem kell mosolyogni e harcot azért, hogy sok
 3   1,  9  |         Õ, aki sohasem szokott mosolyogni.~Kléner úr elõtt most föltárulni
 4   1,  14 |        teremtéshez.~Igaz, hogy mosolyogni kell hozzá. De hiszen minden
 5   1,  23 |         Lehetetlen ezen el nem mosolyogni. Mintha valami gonosz manó
 6  II,  2  |        kitelhetőleg igyekezett mosolyogni, mintha fél Párizzsal lenne
 7  II,  4  |       õ nem szokott ingyen még mosolyogni sem.~A kredenc vendégeinek
 8  II,  4  |       hogy lehetetlen volt nem mosolyogni rajta.~- Quid-quid? - dadogott
 9  II,  6  |     közt. Nagyon szépen tudott mosolyogni. Igazi eleganciával. Bágyadtan
10  II,  21 |   szende, jóságos arcnak, mely mosolyogni fog, annak a kedves kék
11  II,  54 |       még a sötétben is szinte mosolyogni látszott.~Már félig telve
12  II,  66 |       idején?~Pali fölnézett s mosolyogni akart.~- Szerencsés jóestét
13  II,  72 |  akaratlanul is kénytelen volt mosolyogni.~- Én két szóval szoktam
14  II,  87 |   begyógyult Ugye?~A kis bubus mosolyogni kezd, s az az elsõ kérdése:~-
15  II,  116| sohasem fognak olyan szomorúan mosolyogni többé.~Hej, ha Máthé János
16  II,  123|    irtózatos isteni harag után mosolyogni és világítani fog még a
17  II,  133|   merne, mintha illetlen volna mosolyogni a tekintetes viceispány
18 III,  1  |       akit szeretsz!~Krisztina mosolyogni próbált, apró fehér fogaival
19 III,  1  |        szeretni, ábrándozni és mosolyogni. Egy idõben naiv együgyûek
20 III,  1  |   napfényre s az ott elkezdett mosolyogni, a vad csõsz úgy érezte,
21 III,  38 |        Hiszen mirajtunk szabad mosolyogni mindenkinek.~A szögleten
22 III,  42 |      rá s a könnyein keresztül mosolyogni iparkodott.~- Atyja leszek
23 III,  56 |      is magázza?~S ezen azután mosolyogni kezd maga kis Anna is, mert
24 III,  88 |    ahonnan egyszerre elkezdett mosolyogni a negyvenkét rangos papiros.~-
25 III,  128|       múlt el, - de az öcsémet mosolyogni, nevetni nem látta senki.
26 III,  137|    Rosszul lettél?~Csupka uram mosolyogni igyekezett:~- Nem biz az,
27 III,  140|        S ennek aztán el tudott mosolyogni egész nap büszkén kifeszítve
28  IV,  144|        Pedig milyen szépen tud mosolyogni.~De a Marcika is ragaszkodott
29  IV,  152|       csörömpölés és elkezdett mosolyogni. De én dühbe jöttem. No,
30  IV,  152|        olyan csábítóan kezdtek mosolyogni rá, mint a Bugyi Erzsi,