Rész, Fejezet
1 1, 12| szépséges leányzó, Szilágyi Magda, talpig ünnepi ruhába öltözve,
2 1, 12| hímzett apró oroszlánok.~Magda leányasszony arca olyan
3 1, 12| koldusdiák!~Maga a szép Szilágyi Magda is olyan szelíd részvéttel
4 III, 2 | éppen az imént mesélte Mihók Magda - a madárfészket is lemosta
5 III, 2 | rettenetes nap!~ ~HOVA LETT GÁL MAGDA?~1882~Van is mit dicsekedniök
6 III, 2 | elég abból a szelíd Gál Magda esete. Mert nem úgy volt
7 III, 2 | szégyenlõs, hisz gyerek még a Magda, bizony csoda esett, hogy
8 III, 2 | is csipkedte. Igaz, hogy Magda ráütött a kezére, de ma
9 III, 2 | napon is háromszor volt Magda a kútnál. Nem volt odahaza
10 III, 2 | hé?~Lángba borult a kis Magda fehér arca. Egy szót sem
11 III, 2 | abban a selyemkendõben…~Magda elpityeredett s félénken,
12 III, 2 | Bodokon.~- Hova igyekszel, kis Magda?~- Vízért, Jóska bácsi!
13 III, 2 | lókupeceket.~- Elmennek? - rebegé Magda akadozva. Pedig érezte õ
14 III, 2 | Miféle lovát? - kérdé Magda, de már tûkön állott.~-
15 III, 2 | jókor jött oda, hogy feladja Magda vállára a korsós tarisznyát.~
16 III, 2 | azt mondom. Gyere velem, Magda!~- Ne beszéljen bolondokat…
17 III, 2 | viharos szél volna, a Gál Magda arcát vérvörösre marta.~-
18 III, 2 | harangozást, s amint látta, hogy Magda ijedten kapott a hátához
19 III, 2 | õkigyelme. Maradj el egy kicsit.~Magda megállt, odatámaszkodott
20 III, 2 | alakjukat.~Lehet, nem is látta Magda, amint az az ember a kút
21 III, 5 | éppen az imént mesélte Mihók Magda - a madárfészket is lemosta
22 IV, 32| kísérgette:~- Ne okoskodj, Magda, mert bizony megbánod a
23 IV, 32| urakkal, mivelünk tart, Magda!~- Én rábízom magamat.~-
24 IV, 32| rajtam?~- Azt - felelte Magda durcásan -, hogy nem az
25 IV, 32| leszel, vagy így, vagy úgy.~Magda a kukoricás földekrõl elkanyarodott
26 IV, 32| felõl fujdogált hûs szellõ.~Magda még mindig riadtan, lihegve
27 IV, 32| nyugalom és fenség honol rajta.~Magda szemeibõl kibuggyantak a
28 IV, 32| ittak belõle.~Itt született Magda ebben a majorban, itt nõtt
29 IV, 32| s elõtte állott Baléti Magda.~- Mi bajod - kiáltá a pap
30 IV, 32| võlegényedet?~- Õt! - felelte Magda szívszaggató hangon. - Pedig
|