Rész, Fejezet

 1   1,  4  |         kéri meg levelében?~Miklós hevesen ugrott fel.~- Majd megfelelek
 2   1,  9  |          Úrrá akarom tenni.~Szívem hevesen dobbant meg: Boriskámra
 3   1,  11 |      paptól: nincs-e valakije, aki hevesen gyûlöli, vagy aki gyûlölte.
 4   1,  11 |  megfordítva: nem szereti-e valaki hevesen, vagy nem szerette-e valamikor?…
 5   1,  12 |         uraimék fölkapták a témát, hevesen összeszólalkozván a másvilág
 6   1,  13 |         Mliniczky megbotránkozva s hevesen hadonászva a kezével. -
 7   1,  17 |          azonnal ráösmert, s szíve hevesen dobogott.~- Mit akarsz,
 8   1,  18 |        egyedül maradt Körmöczyvel, hevesen, görcsösen fogta meg a karját
 9   1,  18 |   Folytassuk! Ki az osztó?~Erzsike hevesen lépett Marjánszkyhoz s aztán
10   1,  24 |  Paperlapap! - vágott közbe Bogozy hevesen. - Ugyan kit csalnának meg?
11   1,  28 |           lélegzetvételétõl, aztán hevesen, fúriában megindult a templom
12   1,  29 |              tiltakozott a hadnagy hevesen. - Ezt az éjszakát nem felejtem
13   1,  34 |              fakadt ki a csizmadia hevesen. - Vagy mit gondolsz?~-
14  II,  1  |           saját életét, és a szíve hevesen dobogott a fájdalomtól;
15  II,  34 |   asszonyság.~- Igen - felelé Róza hevesen zokogva -, és oly gyenge,
16  II,  45 |    Tyúkászatról.~A haditanács igen hevesen folyt.~Ozemszki hadnagy
17  II,  60 |        grófné - szólt most a leány hevesen, és örvendezve, mintha valami
18  II,  66 |         tõle nyájasan.~A fiú szíve hevesen kezdett dobogni e szavak
19  II,  75 | szerencsével folyt s részérõl igen hevesen.~Egy ízben egy felénk közeledõ
20  II,  116|        fejét szelíden, megcsókolta hevesen a gyerek arcát, s így szólt:~-
21  II,  120|           Dankó arca kigyúlt, ökle hevesen mozdult, homlokán kidagadtak
22  II,  135|            Hüm, hüm! A szív nagyon hevesen dobog, a szem... hüm, ez
23 III,  1  |          nem ereszté el, hanem míg hevesen eltaszította egyik kezével,
24 III,  1  |            a megmondhatója, milyen hevesen megsértheti a bányagrófot.~-
25 III,  73 |      Regdont! - parancsolá Koporka hevesen. - De nem, mégse. Menjen
26 III,  87 |         mezõk, hegyek. Pedig a nap hevesen sütött ott fönn. Nem ért
27  IV,  1  |          patakra, a fákra. A patak hevesen csörgette ezüst vizét, a
28  IV,  81 |    megsebzett vad.~- Uram - kiáltá hevesen -, mit akar ön a kalapommal?~-
29  IV,  123|        tõlük?~- Dehogy - ellenveté hevesen, olyan hangon, mintha »apage
30  IV,  151|       szemeivel rám nézett. Szívem hevesen, féltékenyen vert. Jaj,