Rész, Fejezet

 1   1,  9  |            Nem tesz semmit, édes fiaim; majd csak megösmerkedünk
 2   1,  9  |          három.~- Ti pedig, édes fiaim, ha már nem akarjátok megmondani,
 3   1,  9  |     lõjön agyon. Jó lesz-e, édes fiaim?~És hangja olvadó, édes
 4   1,  9  |            Nem tesz semmit, édes fiaim; majd csak megösmerkedünk
 5   1,  9  |          három.~- Ti pedig, édes fiaim, ha már nem akarjátok megmondani,
 6   1,  9  |     lõjön agyon. Jó lesz-e, édes fiaim?~És hangja olvadó édes volt
 7   1,  12 |         a kegyelmedé.~- Nem úgy, fiaim, nem úgy! Hány évesek vagytok
 8   1,  16 |        Ne csináljatok zenebonát, fiaim, ne okoskodjatok a bõrök
 9   1,  18 | gyerekeit.~- Kár, hogy nincsenek fiaim - szokta mondogatni Borcsányi
10   1,  21 |       pénz. No, még mit? Hát én, fiaim, pénzt nem adok, de gyertek
11   1,  35 |   méltóságos gróf úr?~- Ti, édes fiaim, megkapjátok a napszámot
12  II,  5  |        inkább azt mondta nekik: »Fiaim! viszem a pört. Majd megtanítom
13  II,  5  |       büdös lesz ettõl a pörtûl, fiaim!...«~- Hát aztán? - kérdé
14  II,  22 |    szálig.~- No, hát akkor, édes fiaim, akár vissza is fordulhattok.
15  II,  22 |  járatban vagyok. Koldulok, édes fiaim, hogy éhen ne haljunk. Mindenünk
16  II,  36 |       szívünk az istenhez!~- Oh, fiaim! - kiáltá az aggastyán érzékenyen -
17  II,  48 |     tartotta az elsõ toasztot.~- Fiaim! - mondá az agg reszketõ
18  II,  120|       nyájasan - szeressétek is, fiaim, a német nyelvet, mert -
19 III,  1  |            Nem tesz semmit, édes fiaim; majd csak megösmerkedünk
20 III,  1  |          három.~- Ti pedig, édes fiaim, ha már nem akarjátok megmondani,
21 III,  1  |     lõjön agyon. Jó lesz-e, édes fiaim?~És hangja olvadó édes volt
22 III,  19 |         stúdiumom -, hanem, édes fiaim, a számtant okvetlenül tanuljátok,
23 III,  135|      komámasszony, mihelyt az én fiaim végeznek!~Két derék fia
24 III,  145|     kerület ugyanis katolikus, s fiaim lutheránusok. Károly is
25  IV,  4  |             kiáltá az asszony. - Fiaim és férjem. Add ide a dárdádat! -
26  IV,  4  |        asszony szívét találta.~- Fiaim, mit cselekedtetek? Hisz
27  IV,  10 |          a könyvek ideje elmúlt, fiaim. Majd eljön megint… Bizonyosan
28  IV,  10 | bennünket.~- Majd elvezetlek én, fiaim.~S el is vezetett azután.
29  IV,  99 |       fölébreszteni.~- Hja, édes fiaim - szólt az öreg nevetve. -
30  IV,  144|     helyére a járomszöget.~A kis fiaim sírva fakadtak, hogy most