Rész, Fejezet
1 1, 1 | igazat. Ne szeress, ne várj engemet, mert én nem szeretlek téged.~
2 1, 2 | Úgy látszik, félreértenek engemet. Valóságos skandalum. Azt
3 1, 2 | Ne büntessenek, kérem, engemet azért. Én azt hittem, hogy
4 1, 2 | kislányom! Te nem fogsz látni engemet, talán csak évek múlva,
5 1, 2 | kisasszony! mért nem nevez engemet »apjának«? Akkor majd én
6 1, 12 | reggel indul Szenicére. Engemet magával visz. Jobb bizony,
7 1, 13 | Szökik a szegények elõl. Engemet látnának, mikor az utcán
8 1, 14 | fogni. Keresik, köröztetik, engemet is kihallgattak, hogy mondjam
9 1, 15 | nincsen bent«, felelte s ezzel engemet tévútra vitt. Ítélje meg
10 1, 26 | és vagy maga gyõzi meg engemet, hogy jó, vagy én gyõzök
11 II, 26 | könyörülõ isten, ölj meg engemet is!~Aztán mint akit láthatatlan
12 II, 32 | házasságra?~- Igen.~- Kérem tehát engemet azonnal megesketni.~- Hol
13 II, 33 | felséged mégis megmenthetne engemet!~- Hogyan?~A tiszt egy váltóblankettát
14 II, 35 | tudomását bebizonyítani, vagy engemet e tudomás következtében
15 II, 36 | én azt, hogy ti szerettek engemet. Légy meggyõzõdve, hogy
16 II, 38 | halmozva el azokat -, szeressen engemet is egy kicsit, legalább
17 II, 60 | földön senki, aki szeretne engemet; üldözött, gyámoltalan lény
18 II, 66 | kíváncsian:~- De hát hová vezetsz engemet, jó angyal?~Az angyal ránézett
19 III, 13 | idején becsukták az ajtómat… engemet kiûztek.~Kinek ne esnék
20 III, 52 | A principálisom rendesen engemet küldött a rengeteg pénzzel,
21 III, 147| gyanusítottál ezzel éppen engemet?~- Hüm - mondá a derék honatya
22 III, 148| mocskolja, a tisztelendõ úréban engemet. Tudja a lucifer, hogy így
23 IV, 41 | munka utunkat nem állta, engemet is rávett az öreg, s elindultunk
24 IV, 97 | látogatni ment a fivéremet, s engemet is magával vitt.~Egész csodadolgokat
25 IV, 97 | már olyanról lesz szó, ami engemet keserít el, mint apát. De
26 IV, 97 | kényeztesse… nagyon megszomorított engemet. Nem is tûröm tovább a háznál.~-
27 IV, 97 | Ezért a boglyas gyerekért. (Engemet értett a boglyas név alatt.)
28 IV, 109| alázatos kérésem, méltóztassék engemet e nem nekem való állástól
29 IV, 139| õk azért szamarak, hogy engemet filozófnak tartanak, hát
30 IV, 148| édesanyámtól Csehországból s õ int engemet, hogy jó legyek önökhöz.
|