Rész, Fejezet

 1   1,  3  |         meg engem!« és volt benne eget káromló nõi dac: »Törj össze
 2   1,  12 |        nézték Budán azt a pirosló eget Lengyelország felõl, hogy
 3   1,  18 |           ezek is jó fiúk - ha az eget nem látják. De az haragítja
 4   1,  18 |          voltak, hogy csak az egy eget látták, mint valami kút
 5   1,  20 |         megfenyegette szilajan az eget; majd barátja vállára borult
 6   1,  23 |          is tudom miért, talán az eget akartam megfenyegetni, vagy
 7   1,  27 |          van.~Balassa megnézte az eget. Keleten akkora darab, amibõl
 8   1,  32 |        mint az ég. Ámbár iszen az eget nem igen nézegette senki,
 9   1,  32 |         kezét. Innen nézegette az eget. De biz ott még mindig nem
10  II,  2  |     mellébõl.~A másik pillanatban eget rázó üdvkiáltás dördült
11  II,  5  |         ebadta! Délre jár az idõ.~Eget verõ hortyogás volt a felelet.~
12  II,  14 |          harmatozott be a bor. Az eget pláne, búzavirág-színű spenclimhez
13  II,  33 |          gazdag termõföldet, szép eget, délibábot, két marékkal
14  II,  86 |       lopás gyalázatát Gilagórul.~Eget reszketõ éljen hangzott
15 III,  1  |          Ne nyissa meg elõttem az eget csak azért, hogy megvakuljak
16 III,  1  |    megfenyegette mutatóujjával az eget.~- Hallod-e, isten! Mutatok
17 III,  3  |          istenre emeli öklét s az eget káromolja; de e viharos
18 III,  18 |           Nappal, éjjel mindig az eget bámulta gyanús szemekkel.
19 III,  19 |           elzárják a mosolygó kék eget, a kövek, melyek elburkolják
20 III,  71 |       azokkal, akik már látták az eget belülrõl. Körülbelül nyolc
21 III,  71 |    bizonyította, hogy ugyanazt az eget látták, mert úgy látták.~
22 III,  71 |          parasztemberek látják az eget. Persze az úri ember nem
23 III,  71 |         sohase láthatná többet az eget, így azonban még van rá
24 III,  71 | megszomjazván, kiment a kútra, az eget látta kinyílva.~Hitték is,
25 III,  71 |        erõs), én pedig folyton az eget néztem, várva, amint várom
26 III,  148|   templom-soron, látta a minap az eget kinyitva, ahol szent processziót
27  IV,  101|       szemekkel nézte a felhõtlen eget; ahol éppen most gyulladozott
28  IV,  104|         egy bundán és a csillagos eget nézegette. Olyan volt az
29  IV,  127| elvonulása annyira beborította az eget, napnak az õ fényét elfogván,
30  IV,  127|         messzeségre takarva el az eget. Irtóztató látványa volt