Rész, Fejezet
1 1, 14 | fölemelkedett a földrõl és durva káromkodással mormogta:~-
2 1, 18 | piros csíkkal díszített durva vászon ingvállban, a tarka
3 1, 19 | akartam férjhez menni s egy durva káplárt kaptam.~Nagy Józsinak
4 1, 25 | s rácsap hátulról a nagy durva tenyerével a már gyanútlanul
5 1, 27 | mint a kegyetlen Patkót, a durva Zöld Marcit vagy az aljas
6 1, 27 | a karját, szilaj, szinte durva és mégis szerelemtõl izzó
7 1, 28 | Sipirc! - kiálta rájuk, durva taglejtéssel jelezve a kisöprést.~
8 1, 28 | és arca megint fölvette durva, ijesztõ kifejezését.~-
9 1, 28 | trécselésébõl a Szlebenits durva, érdes hangja, de teljesen
10 1, 28 | vannak olyan emberek, akik durva kéreg alatt finom érzelmeket
11 1, 34 | mesteremberek közönségesen durva lények. Hiába biggyeszti
12 II, 7 | rajzolt ki a szeszélyes végzet durva ecsetje aztán siet a csurgó
13 II, 13 | hogy Jurisics vára elõtt a durva pogány. Ott vívnak a várban
14 II, 45 | reggel, midõn ajtaján erõs, durva kopogás riasztá fel álmából.~
15 II, 46 | megtudja, mi célra fordítá, durva és kegyetlen lesz hozzá,
16 II, 46 | a nagynénémnek, mert az durva, igen durva lenne hozzám.~
17 II, 46 | nagynénémnek, mert az durva, igen durva lenne hozzám.~Fanny sírva
18 II, 61 | kísértetet is küldök veled.~Azzal durva kacajjal utánam jött s barátságosan
19 II, 62 | uralkodó a hajóra ment, s ott a durva hajóskapitány egyszerre
20 II, 65 | is, mert gorombasága és durva modora még ezekre is kiterjed.~
21 II, 81 | Ki röhög itt? - dörmögé durva hangon.~Szétnézett, megpillantott.~-
22 II, 131| utánok, de el nem éri, s durva tenyere be nem piszkolja
23 II, 140| uraság... államhivatalnok.~Durva szava megriasztott, nem
24 III, 1 | eresztette be, helyette Olej durva hangja felelt:~- Be van
25 III, 1 | homlokán kidagadtak az erek, s durva, érdes hangja dörgõvé, viharossá
26 III, 2 | mondá keserûen, s felgyûrve durva ingeujját, egy kis léket
27 III, 2 | olyan furcsa az, ha valami durva láb letapossa õket, meggyûri,
28 III, 4 | véremmel, - s ezzel fölgyûrte durva ingeujját s egy kis léket
29 III, 65 | zömök, barátságtalan képû, durva ember, akit nem vetett fel
30 IV, 128| Hát mi volt? - kérdé durva, álmos hangon. - Szép, hogy
|