Rész, Fejezet

 1   1,  3  |        becsületes képû paraszt-ember, dúlt, összekuszált vonásaival,
 2   1,  3  |          országában…«~Azután morgott, dúlt, fúlt, végigjárta valamennyi
 3   1,  4  |        fürkészõ tekintetétõl, lehajtá dúlt arcát, s mintha valamit
 4   1,  9  |              ismét megjelent vasárnap dúlt, sápadt arccal. - Mondta,
 5   1,  13 |             alatt.~- Iszonyú! - hörgé dúlt arccal. - Az az asszony,
 6   1,  13 |            viszont a tanár urat; arca dúlt és halovány volt, ajkai
 7   1,  16 |               bánatos asszony tétova, dúlt tekintetét a királyra emelte
 8   1,  20 |              látta csak, hogy az arca dúlt és a szemei vérbe vannak
 9   1,  31 |       elkalandozott. Ma, alkonyatkor, dúlt arccal csörtetett végig
10   1,  32 |          ügyesen a mélységbõl.~A báró dúlt arccal szaladgált föl s
11   1,  34 |         mulatság lesz, Lõrinc - mondá dúlt arccal, nekitántorodva az
12  II,  25 | vizit-kártyáját. Lassan emésztõ féreg dúlt a testben. A kiállott nyomor,
13  II,  36 |       tanulótársuk lépett be, átázva, dúlt arccal.~- Mi bajod, Dick?
14  II,  36 |           becsületes Lemonin Györgyöt dúlt arccal, anyjokat pedig kisírt
15  II,  41 |             öntötte el bíborszínnel a dúlt arcot, de azért nem engedett,
16  II,  67 |         felállott szikrázó szemekkel, dúlt, sápadt arccal - az én kopasz,
17  II,  70 |           szürke szemû emberem lép ki dúlt, kétségbeesett arccal...
18 III,  1  |           tréfa.~Amint Bohuska bátyja dúlt arcába nézett, egyszerre
19 III,  1  |          ággyal a tükör függött, mely dúlt arcát mutatá: megállt elõtte,
20 III,  2  |          öregasszony vállát s szilaj, dúlt arccal, tompa hangon kérdé:~-
21 III,  2  |          hajnali hûs szél kékre marta dúlt arcát, összecsapkodta gesztenyeszín
22 III,  60 |            Kisasszony, ez rettenetes!~Dúlt arccal ugrottam fel. Az
23 III,  122|            Hanem a hanyagul öltözött, dúlt tekintetû, kuszált hajú
24 III,  126|              nyitott be az irodánkba, dúlt arccal, izgatottan.~- Hol
25  IV,  1  |       tanácsos alkalmasint észrevette dúlt arcomat.~- Nonono, nem kell
26  IV,  39 |      legnagyobb imposztor köztük, aki dúlt arccal adta elõ, hogy a
27  IV,  121|               nyírt hajú alak sápadt, dúlt arccal, tétova szomorú tekintettel.~-
28  IV,  121|               Most már eszembe jutott dúlt arca, tétova szemjárása,
29  IV,  128|             hála istennek. Hatalmasan dúlt és pusztított. De már mindegy.
30  IV,  142|        bosszúja az elsõ friss lánggal dúlt, hogy idézést kapott a megyétõl.