Rész, Fejezet
1 1, 5 | az életet. Hüm! Hiába! A boldogság is csak olyan, mint a Nellke
2 1, 9 | kezeit dörzsölte, miközben a boldogság derûje mosolyokat festett
3 1, 12 | vágyott már utána: milyen boldogság lesz, mikor azt mondhatja
4 1, 14 | Õ el akar menni.~- Mily boldogság! - tört ki a veronai ifjú,
5 1, 14 | amellett nem hiányzott a boldogság sem. Egy árva rokonomat
6 1, 32 | látni, hogy a tökéletes boldogság mégis az lenne, ha beszélgetnének
7 II, 3 | pokol ma; ami még tegnap boldogság volt, az ma átok; aki tegnap
8 II, 46 | csak egyre sírta, sírta a boldogság örömkönnyeit.~
9 II, 67 | vissza nem varázsolja a boldogság napfényét, azt hiszem magam
10 II, 72 | üdvössége mosolygott felé.~Oh, boldogság ezért elkárhozni.~- Meglesz
11 II, 99 | egyetlen szó is!~- Milyen boldogság! - mormogott magában az
12 II, 102| harmatcsöppnek jutott az a boldogság, hogy lemossa róluk a nap
13 II, 111| élvezet órái. E titkos, lopott boldogság pótlója annak a sok örömnek,
14 II, 112| kioldozni mind a ketten. Milyen boldogság volt az akkor! El is tréfálóztak
15 II, 135| Megelégedetten sóhajtott fel;~- Mily boldogság egyedül lenni!~Nyolcadik
16 III, 1 | elmondani. Istenem, mily boldogság! Ki hitte volna? Az elsõ
17 III, 1 | szuszt, mely nélkül semmiféle boldogság nem tökéletes e világon.~
18 III, 6 | legalább egy napra. Oh, mily boldogság lesz az!~Sietett is megírni
19 III, 25 | tulipán-virág. Már csak nagy boldogság az, hogyha valakinek két
20 III, 31 | a nyár! Az csak a nagy boldogság. Olyanokat horkolok az Orczy-kertben…~
21 III, 34 | tudta, hogy többet ér a boldogság elõíze, mint maga a boldogság!~
22 III, 34 | boldogság elõíze, mint maga a boldogság!~Hanem másnap az történt,
23 III, 54 | Az volna még csak a nagy boldogság.~- Önnek százezrei lesznek…
24 III, 56 | nemzetes asszony arcán is boldogság, megelégedés fénylik ilyenkor.
25 III, 56 | keserûség volt, ami másnak boldogság: a vakáció.~Vége szakadt
26 III, 87 | rendetlenség az!~Milyen boldogság egy asztal! András csakugyan
27 III, 87 | Mozdulatlanul maradtam ott, a nagy boldogság elkábított, de a nagy feladat
28 III, 102| sem járt más a szobában!~A boldogság mámorossá tett, nem bírtam
29 III, 148| mondják, hogy nincs tökéletes boldogság a nap alatt. Hazudnak. Az
30 IV, 120| fejezetben az elsõ lap.~S mily boldogság! Erzsike mihelyt megpillantott,
|