Rész, Fejezet

 1   1,  9  |      valakinek öröm ül a szemében, bánat üljön egy centiméter távolnyira
 2   1,  9  |            gyermekeknél sajátszerû bánat ömlött el.~Ettõl a szomorú
 3   1,  12 |    nyájasak voltak, de valami méla bánat mindig ott ült az arcukon,
 4   1,  14 |            könnyeit. Mégiscsak sok bánat egy rózsáért!~Az estét,
 5   1,  16 |        Verhovináról hozott apja; a bánat pusztítá rokonszenves arcát,
 6  II,  1  |         melléje János bácsit is: a bánat vitte oda. Az egész falu
 7  II,  9  |       legyen mit letörülni onnan a bánat szivacsával. A gesztenyeszín
 8  II,  9  |            itta magát még agyon: a bánat és bor lassan öl csak.~Egyszer
 9  II,  9  |          arcon elöntve a tengernyi bánat. Megkapó fájdalomfelkiáltás
10  II,  13 |        bánatot?~Az öröm felemel, a bánat lesüllyeszt. Olyan kínzó
11  II,  22 |          füstje mellett eloszlik a bánat, magával kapkodja a bodor
12  II,  22 |           õ, sem az asszony. Ilyen bánat ellen nincs ír a földön.~
13  II,  60 |          üres szobájába: elõször a bánat, azután a nyomor.~És ez
14  II,  60 |     gyönyörûek! Milyen kár, hogy a bánat ideje van most, s nem örülhet,
15  II,  66 |           távolról élõ lényt, mély bánat szállta meg a kisfiú szívét.
16  II,  71 |        tudni sem mertem róla. Mély bánat emésztett; szívem sajgó
17  II,  84 |          mosoly, helyette ott ül a bánat szelíd mélasága.~Jó asszony
18  II,  85 |       parancsot, halavány orcáin a bánat sötétlik s keserûségemben
19  II,  104|            sajátszerû melankolikus bánat ömlik el.~A hitvány nem
20  II,  113|     domborodású homlokán a honfiúi bánat borong, hangjában a haza
21  II,  126|             öcsém, od adom!~- Késõ bánat! Szekeres Pál már csak a
22 III,  1  |          esik neki ez a kegyeletes bánat.~Arca átszellemül, hangja
23 III,  1  |            sápadt arcáról eltûnt a bánat és kétségbeesés, sötétté,
24 III,  56 |            volt a szemeiben, annyi bánat, hogy a néni elfordult,
25 III,  66 |        csak a menyasszonyén a mély bánat. Õrajta már nem segít semmi.~
26 III,  80 |       otthon, s melyet legkevesebb bánat és könny kísért sajátságos
27 III,  112|       szedõdött, mintha a hazafiúi bánat borongna rajta.~- Mi a kutyándi
28  IV,  10 |         semmi érzelem, se öröm, se bánat, se harag, se kevélység,
29  IV,  111|          húzni, mert nagyobb ott a bánat, vastagabb kérget kell a
30  IV,  151| felszikkadt fekete szemecskéibõl a bánat.~A feleségem szelíden proponálta:~-