Rész, Fejezet
1 1, 3 | szomszédasszony - be van az a ház zárva már egy hónap óta. Jó ideje
2 1, 9 | szárnyas ajtói be vannak zárva, s két alabárdos áll a küszöbön
3 1, 9 | szárnyas ajtói be vannak zárva; s két alabárdos áll a küszöbön
4 1, 18 | Mondod, hogy az ajtó be van zárva. Repülni pedig nem tudok.~
5 1, 24 | borókaág ékesített, még zárva volt.~- Ugorj le, Pali és
6 1, 26 | hogy az az út is el van zárva?~- Minden út el van zárva.
7 1, 26 | zárva?~- Minden út el van zárva. De azért mégis megmenekülünk.~-
8 1, 27 | földön, egy hallgatag erdõbe zárva? S az unalom - az ördög
9 1, 27 | ajtónak indult, be volt zárva, rázta, döngette, nem engedett,
10 II, 7 | kezével a kilincset.~Be volt zárva.~Hosszú lélegzetet vett.
11 II, 7 | kilincsét.~A szoba be volt zárva.~- Nyisd ki! - kiáltá.~Azután
12 II, 26 | gyémántom! - kiáltá karjaiba zárva.~A gyermek föleszmélt s
13 II, 35 | igyekeztek. A kapu be volt zárva, azt feszítõvassal nyitották
14 II, 35 | folyosóra vezetett, be volt zárva, és a kulcs belülrõl a zárba
15 II, 35 | orangutangot és mindaddig zárva tartom, míg a dolog felejtve
16 II, 50 | kajüt véletlenül be volt zárva.~Elkezdte a kapust elõkiáltani.~
17 II, 51 | Az ajtó belülrõl be volt zárva. Mr. Danner sokáig gondolkozott,
18 II, 65 | meggazdagodás utóbbi útja el van zárva a szegény ember előtt, mert
19 II, 66 | kelyheik erõsen be voltak zárva.~- Lásd - így szólott ekkor
20 II, 119| odamegyünk, egy fényes kalitkába zárva viszlek, emberi szem rád
21 II, 119| A huszonnegyedik szoba zárva volt. Hogy mi van abban
22 II, 126| kapuja egész nap be volt zárva, s a magas kõfalon a legkíváncsibb
23 III, 39 | remény. Az ajtó be volt zárva, pedig úgy emlékezett, mintha
24 III, 64 | de a toronyajtó be volt zárva, azért hát rárivallt a harangozóra:~-
25 III, 128| nyitni az ajtókat, de be volt zárva mindenik.~- Hollá, van itt
26 III, 136| elcsodálkozának, mikor a kapukat zárva találták. »Bizonyosan elaludt
27 IV, 1 | asszony leánykáját szívére zárva, olyan hangon, hogy sohasem
28 IV, 98 | takarékpénztár már be volt zárva, akkor egy gazdag jó barátjához
29 IV, 152| sem nyúlt, amik el vannak zárva örök emlékül egy szekrénybe.~
|