Rész, Fejezet

 1   1,  12 | feltámasszam?~Most a nagyobbik fiú szólalt fel:~- Azt akarjuk neked
 2   1,  12 |               Nem hiszem, doktor - szólalt fel a tréfás kedélyû Thoroczkay
 3   1,  12 |            világ!~- Tanúk, uraim - szólalt fel Apafi -, a kardot annak
 4   1,  13 |          No, no, ne tessék félni - szólalt meg, de nem a medve, hanem
 5   1,  13 |         Nem, csak elgondolkoztam - szólalt meg Druzsba úr, letargiájából
 6   1,  14 |          tied, minthogy kívántad - szólalt meg Albertus reszketeg hangon.~-
 7   1,  14 |            esküszöm.~- Ne esküdj - szólalt meg az öszvér hátáról a
 8   1,  14 |    valamely kinyújtóztatott halott szólalt meg, egy kétségbeesett iramodással
 9   1,  15 |              Bízza rám kegyelmed - szólalt meg hirtelen az odalovagló
10   1,  20 |      falatot.~- Pompás egy állat - szólalt meg egyszerre közömbös,
11   1,  27 |         Egy vékony, nyöszörgõ hang szólalt meg a nyoszolya alól:~-
12   1,  31 |            E pillanatban egy kakas szólalt meg odakünn. Vagy az anyóka
13  II,  7  |              Melanie kisasszony! - szólalt meg e percben az ablakból
14  II,  10 |              De nincs ám kártya! - szólalt fel a doktor.~Fucha dühös
15  II,  36 |            utolsó szavaknál élesen szólalt meg ott kint a kapus csengettyûje,
16  II,  54 |          hátha megbocsátnak neki - szólalt meg most Imre, és azzal
17  II,  63 |     anyagot!~Hát ha még a kis róka szólalt volna meg! Az tudott volna
18  II,  72 |             Megbolondult, Miksa? - szólalt meg az e pillanatban belépõ
19  II,  120|            haragos ráncokba szedve szólalt most meg a gróf:~- Most
20  II,  134|            a tanácskozás. Idegesen szólalt fel legelõször egy öregúr
21 III,  2  |     összetörted, fiam, a korsót! - szólalt meg egyszerre a háta mögött
22 III,  13 |  öregasszony bánatos zokogó hangon szólalt meg, mialatt mindig többen-többen
23 III,  46 |         szólalj meg, hol vagy?~Nem szólalt meg sehonnan. Ni, a csöngettyûje
24 III,  148|             én, a zeheri molnár« - szólalt meg odakünn egy síri hang.~
25  IV,  7  |         halni.~- Halljuk a vádat - szólalt fel az egyik bíró.~- Én
26  IV,  22 |            ûz kolportázst.~- Kár - szólalt meg egyszerre az öregúr -,
27  IV,  57 |         meghozzák.~Fabriczy György szólalt fel legelõbb:~- Én azt indítványozom,
28  IV,  90 |            ez érdekfeszítõ percben szólalt meg a harmadik kiadó. Egy
29  IV,  132|          Kótyiné?~- Én vagyok az - szólalt meg egy koros, szikár, gránátos