Rész, Fejezet

 1   1,  1  |         bizonyosan.~Nagyon szívébe sütött a visszaemlékezés, úgy elkezdett
 2   1,  13 |     ezentúl is, mint máskor. A nap sütött és a Mályva utca akácfái
 3   1,  17 |         két kenyeret dagasztott és sütött~tra-la-la-la.~S volt a királynak
 4   1,  23 |            dobogását. A nap sohase sütött ilyen verõfénnyel, mintha
 5   1,  24 |       Eperjesig, izzó verõfényesen sütött a nap, nevetõ mosolyával
 6   1,  25 |         mérges pók, a Bronené, úgy sütött az arca, mint a tüzes vasaló,
 7   1,  27 |          is, ahova száz év óta nem sütött be a napfény. Nem is nõ
 8   1,  31 |      elszomorodott, mert éppen úgy sütött, mint a cipó, amit most
 9   1,  35 |            sem látszott, a nap nem sütött, nem tûzött izzó sugarakkal,
10   1,  35 |           urasági huszár szalonnát sütött a nyárson a tûznél, annak
11   1,  35 |          pár száz esztendõ óta nem sütött; itt nõttek azok a dacos,
12  II,  5  |            lesz...~A nap ugyan nem sütött, hanem az esõnek keményen
13  II,  21 |          meleg sugár, mely lelkébe sütött.~A koldusfiú is olyan gazdagnak
14  II,  42 |      mézeshetek alatt. Május végén sütött, most pedig már mar éppen
15  II,  95 | fekhelyéhez: a holdvilág éppen oda sütött a »lidércké«-re s megvilágította
16  II,  99 |      délután, mikor azelõtt reggel sütött?~- Nem értem önt - mondá
17  II,  120|    karcerbe. A feleségem pecsenyét sütött számodra, ott fogod találni.~
18  II,  125|     gyermek után.~A nap átkozottul sütött s kopasz fejemet csiklándozta,
19  II,  127|      délután, mikor azelõtt reggel sütött?~- Nem értem önt - mondá
20 III,  1  |         kelle történnie. Egyszerre sütött ki szíveikben a »vének nyara«
21 III,  1  |             s a nap akadálytalanul sütött be a három kopaszodó koponyára,
22 III,  1  |            rozmaringvirág magjából sütött kenyérrel. Aztán olyan is
23 III,  87 |        hegyek. Pedig a nap hevesen sütött ott fönn. Nem ért semmit.
24 III,  94 |           most. A holdvilág szépen sütött odakünn, s a nyárfák lassan
25 III,  96 |   invitálta. Mindenünnen a napfény sütött rá.~De mihelyt az esetet
26 III,  128|          kutyánk. Öcsém egy tyúkot sütött nyárson, a kutya pedig két
27 III,  148|     kezével. Mindenünnen a napfény sütött rá, sohasem volt még õ ilyen
28  IV,  44 |           urak közül mindenik mást sütött ki felõlem. Az egyik fiatal
29  IV,  99 |             Igaz, hogy a holdvilág sütött és a csillagok ragyogtak,