Rész, Fejezet
1 1, 2| megérdemli a dicséretet.~Sásdy Feri beszéli, hogy egyszer
2 1, 2| foganatosításával megbízott Sásdy esküdtet az odakint álló
3 1, 2| keresztény.~Stofi bácsival csak Sásdy Feri beszélgetett:~- Hja…
4 1, 2| vagyona? - kérdezõsködék Sásdy.~- Megvan!~Stofi úr kezdett
5 1, 2| egyik felével megkínálta Sásdy esküdtet.~Sásdy bámulva
6 1, 2| megkínálta Sásdy esküdtet.~Sásdy bámulva nézett a batyus
7 1, 2| tehát összesen nyolc forint.~Sásdy Feri leült az egy forintra
8 1, 2| lehet, nem írom föl! - szólt Sásdy határozottan, - a törvény
9 1, 2| átadván azt bírói kézbe - Sásdy esküdtnek.~- Hüm, hihihi!
10 1, 2| Kálmán és Béla vigyorogva, Sásdy pedig mogorván.~Hanem Stofi
11 1, 2| volt a becsületes neve.~Sásdy odaállott a kapu elé és
12 1, 2| naivság! - csudálkozék Kálmán.~Sásdy Feri arca kigyúlt a haragtól.~-
13 1, 2| Mindjárt öcséméknek szántam.~Sásdy nem felelt vissza, hanem
14 1, 2| Nemesemberek vagyunk mind a ketten.~Sásdy megszorította Kálmán kezét.~-
15 1, 2| van szegény! - suttogott Sásdy. - Láza van, különben nem
16 1, 2| Most már aludjunk! - szólt Sásdy.~De még aztán nagyon sokáig
17 1, 2| feje volt a direktor úrnak.~Sásdy arca sugárzott az örömtõl.~-
18 1, 2| õ is elmondhatta másnak.~Sásdy ajánlotta magát.~- Még egyet,
19 1, 2| hogy számon fogom kérni.~Sásdy könnyed mazurka-polka lépésekben
20 1, 2| rejtõzve. Szegény Kálmán!~Csak Sásdy esküdt nem változott; õ
21 1, 2| csináltuk vagy öt év elõtt.~Sásdy mint a villám pattant föl,
22 1, 2| név bosszantá a szemet: »Sásdy Ferenc, m. esküdt.«~Alphonsine
23 1, 2| Hanem legjobban bámult maga Sásdy esküdt úr. Egyet fordult
24 1, 2| címmel. A záradékban fölkéri Sásdy, hogy miután ez a Gelbstein
25 1, 2| nem találhatta meg sehol. Sásdy pedig azt felelte, hogy
26 1, 2| görnyedtebb, arca ráncosabb.~Sásdy vidáman ugrott föl székérõl
27 1, 2| isten megsegített vele.~Sásdy nagy szemeket meresztett.
28 1, 2| Azzal kiment az ajtón.~Sásdy némán, összefont karokkal
29 1, 2| Alphonsine mûvésznõ, sem a Sásdy neje stb., mert furfangos
|