Rész, Fejezet

 1   1,  9 |             birodalmi városba.~A bécsi rendõrfõnök alattomban gúnyosan nevetett
 2   1,  9 |             érzett meg semmit.~A derék rendõrfõnök, hogy tökéletes legyen a
 3   1,  9 |         birodalmi székvárosba.~A bécsi rendõrfõnök alattomban gúnyosan nevetett
 4   1,  9 |              sem érzett meg semmit!«~A rendõrfõnök, hogy tökéletes legyen a
 5   1,  17|                  Õfelségétõl kaptam.~A rendõrfõnök a másnapi kihallgatáson
 6   1,  17|             Járjon utána a dolognak.~A rendõrfõnök, Nowogradszky Péter, mindjárt
 7   1,  17|             tréfálok - szólt sötéten a rendõrfõnök. - Az aranyak, amiket a
 8   1,  17|             Sehol, mert már meghalt.~A rendõrfõnök összeráncolta a szemöldeit.~-
 9   1,  17|          tekintetben.~- Úgy? - szólt a rendõrfõnök kedvetlenül. - Ez igen kellemetlenné
10   1,  17|                elõkelõ fejlóbázással a rendõrfõnök, miközben ide-oda rángatta
11   1,  17|          Nowogradszky, és tudja meg.~A rendõrfõnök a kapuhoz sietett.~- Ezer
12   1,  17|               Strang! - kiáltott fel a rendõrfõnök meglepetve, miután egy apró
13   1,  17| borkereskedõvel.~- Hm! - szólt közbe a rendõrfõnök. - Hát aztán, kedves Strang?~-
14   1,  17|                Jó, jó - vágott közbe a rendõrfõnök -, de a hamis pénzeket sehol
15   1,  17|               A kolostort? - dadogta a rendõrfõnök.~- Igen, mert semmi kétség,
16   1,  17|               a kolostorba érkezett.~A rendõrfõnök a Strang füléhez hajolt:~-
17   1,  17|             között is nagy ritkaság.~A rendõrfõnök titokzatosan mosolygott.~-
18   1,  17|          kétség… Õ maga is beismeri.~A rendõrfõnök vállat vont közömbösen.~-
19   1,  17|            közlöm az államügyésszel.~A rendõrfõnök lefogta, leültette erõszakkal.~-
20  II,  7 |                Bornemiszánál is különb rendõrfõnök kíván lenni, legalább is
21  II,  33|                foglalkozása? - kérdé a rendõrfõnök.~- Elszász-lothringeni.~-
22  II,  33|            érzett ön semmit? - kérdé a rendõrfõnök.~- De igen, éreztem, hogy
23  II,  35|              elõadá az egész esetet.~A rendõrfõnök dühös volt, hogy a dolgok
24  II,  36|              vétetett jegyzõkönyvbe.~A rendõrfõnök ügyes ember volt s azonnal
25  II,  36|         kenetteljesen.~E pillanatban a rendõrfõnök is belépett, õ akarván meghozni
26 III,  1 |         birodalmi székvárosba.~A bécsi rendõrfõnök alattomban gúnyosan nevetett
27 III,  1 |               sem érzett meg semmit?~A rendõrfõnök, hogy tökéletes legyen a
28  IV,  94|                 Nagy baj van - mondá a rendõrfõnök -, ön nem bír korcsmatartási
29  IV,  94|               a báró méltatlankodva.~A rendõrfõnök benyúl az akták közé, és