Rész, Fejezet

 1   1,  9  |        Teléry Mihály összerázkódék; remegõ ujjaival végigsimítá homlokát
 2   1,  9  |             hivatalos lapot, melyet remegõ kezekkel szokott fölbontani,
 3   1,  12 |          ékszereket? - unszolá Laci remegõ hangon.~- A fejedelemnek
 4   1,  13 |             volt olyan hangulatban. Remegõ kézzel fogta meg a lúdtollat (
 5   1,  16 |         átölelve a Nagyiday lábait. Remegõ ajka csak e két szót tagolta.~-
 6   1,  17 |           agyon nem ütötte magát) s remegõ kezekkel nyitotta ki a kapuajtót.~-
 7   1,  20 |        Gyanítom, ki van itt - mondá remegõ hangon, tompán.~Erzsike
 8   1,  23 |          mellette ül? (Oly fojtott, remegõ volt a hangom, mintha bûnt
 9   1,  23 |      ráismert a nagyapámra s dühtõl remegõ ajakkal nyöszörögte:~- Ti
10   1,  23 |           nálunk?~- Soha - feleltem remegõ hangon.~- Meg akarja nézni
11   1,  32 |            a meggörnyedt hátával, a remegõ szempilláival. A ritkás,
12   1,  32 |         ajakkal, villogó szemekkel, remegõ orrcimpákkal a kerítés mellett,
13  II,  5  |        megdöbbenve néztek a sápadt, remegõ, kétségbeesett alakra.~-
14  II,  13 |      hangzik újra a harckiáltás nem remegõ, de bátor s harc-epedõ nép
15  II,  59 |          Asszonyom! - mondá szelíd, remegõ hangon - a rózsa elhervadt
16  II,  99 |      Október ötödike - felelt Edith remegõ hangon.~A beteg indulatosan
17  II,  99 |            édes tekintetet vetett a remegõ nõre, ki kezét elfeledte
18  II,  114| negyven-negyven forint volt bennök.~Remegõ szívvel fogtam az olvasáshoz.~-
19  II,  127|        Október ötödike - felel Mari remegõ hangon.~A beteg indulatosan
20  II,  127|            édes tekintetet vetett a remegõ fehér liliomra, ki kezét
21 III,  1  |            szemében a kétségbeesés, remegõ ajkán egy láthatatlanul
22 III,  2  |          Föltetted-e már?~Zavartan, remegõ hangon felelt vissza:~-
23 III,  96 |         szemeikben.~Igali Bory Imre remegõ hangon szólott közbe:~-
24  IV,  47 |              mutatják a betûk, hogy remegõ kézzel.~Délután 3 óra. A
25  IV,  57 |      Szontágh öcsém, a szentenciát.~Remegõ kézzel fogta meg a tollat,
26  IV,  101|           tréfa.)~- Anyám! - kiáltá remegõ hangon. - Hát mi történt?~-
27  IV,  117| Akármelyiket választhatom? - kérdém remegõ hangon.~- Igen, de csak
28  IV,  150|          pedig smaragdok, rubintok?~Remegõ kézzel nyitotta fel a zárakat
29  IV,  152|            állatjait kéri.~Az anyja remegõ hangon közli sötét gondolatát:~-