Rész, Fejezet

 1   1,  4  |   érzékeny öröm tükrözõdött, mint minõ az anyáé, midõn csecsemõje
 2   1,  13 |       négyszögû rácsos alkotmány, minõ az állatkertekben szokott
 3   1,  14 |         komoran Péter.~- És vajon minõ sikerrel? - kérdé csípõsen
 4   1,  18 |        csendek egyike uralkodott, minõ az asztalnál gyakran szokott
 5   1,  23 |           láng csapott ki, olyan, minõ a bolygó tûz, mely inteni
 6   1,  34 |      utána vad lárma harsant föl, minõ a harcoló indiánusoké.~Kolosy
 7  II,  13 |       álmodni, - átélni meg vajon minõ lehet?...~Germanicus felébredett,
 8  II,  14 |          a tempus futurumba, hogy minõ boldog lesz, midõn egy nemzet
 9  II,  14 |         születni.~- Látod, öcsém, minõ malõrt okoztál nekem! No,
10  II,  18 |         egy hét alatt képzelhetni minõ halálfélelmeket álltam ki,
11  II,  29 |        dolog az, amit õ szeretne, minõ talán nincs is a világon,
12  II,  33 |         be: részeg vagyok.~- Brr, minõ ízléstelenség!~- Csalatkozik,
13  II,  60 |          fog elõször bálba menni. Minõ felségesen fog állani a
14  II,  60 |           sok csillag ragyog. Ah, minõ szép volt az út, mi fényes
15  II,  60 |        száz virágot is hozott. És minõ virágokat! Csodájára járt
16  II,  89 |     vártam újra még négy hónapig: minõ átalakuláson fog keresztülmenni
17  II,  104|    megtört, valami homályos fény, minõ a kocsonyáé, s ezen az arcon
18  II,  108|       milyen éles, mint a gyilok. Minõ lágy selyem ehhez képest
19  II,  123|            piros szám volt rajta, minõ a lutrisboltokon van. A
20  II,  126|            Mit tudsz? mit láttál? minõ volt? Beszélj!~- De mikor
21 III,  1  | megbocsátania s kinek mondani el, minõ volt, melyen szeme, szája
22 III,  6  |       mindig kendõjét lobogtatta.~Minõ visszás helyzet! Az asszony
23 III,  19 |     egyetlen olyan boldog percet, minõ még az elsõ forint elõtt
24 III,  109|       milyen gazdag ember vagyok, minõ fényesek a tehetségeim stb.
25 III,  110|       minden dolga, amit csinált.~Minõ pompás volt az is, hogy
26  IV,  10 |           amelybõl mondat lett. S minõ mondat! Varázsige, melytõl
27  IV,  123|         mindenféle kérdésekkel:~- Minõ dohányt szoktál te színi?~-
28  IV,  123|       ember szûzdohányhoz.~- Most minõ van?~- Egy kis gálócsit
29  IV,  132|     Mekkora fény, milyen haladás, minõ csodák!~- Mit érne vele,