Rész, Fejezet
1 1, 4 | villámgyorsan helyrerántogatta magán a konyhai kormányzatban
2 1, 12 | ezzel a karddal?~Erõt vett magán, és tovább vánszorgott.
3 1, 13 | tanári testület minden ténye magán viseli a logika alapismérveit.
4 1, 16 | ünnepély! Hanem most már magán a sor, domine Peléczi! Rendben
5 1, 17 | megverésével könnyített magán; elismerem azonban, hogy
6 1, 18 | Zsuzska?~Aztán nagyot rázott magán, mintha a tavasz lehét éppúgy
7 1, 26 | csak annyit mondok - szólt magán erõt véve -, hogy máskor
8 1, 26 | Hiszen ma már az ütéseket is magán hagyja száradni.~- Hát mit
9 1, 32 | haragudni, de aztán erõt vett magán s hanyagul leereszté a padlóra
10 1, 34 | Apró, fázékonyan összehúzva magán a »decorum« szürke szárnyait. -
11 II, 26 | mint a csiga, mely mindenét magán hordja.~Arany szavak, oda
12 II, 29 | Istenem, mama! - kiált fel magán végignézve - hisz ez...
13 II, 33 | tékintétés úr végig nézs magán, hát kiéhezsik.~ ~42. A
14 II, 36 | uralkodik és mindenütt segít magán.~Hazánkban is folyton emelik
15 II, 60 | És mégis hogyan segítsen magán?~Letérdepel kedves virágai
16 II, 60 | szegény árva. Majd erõt vett magán. - Itt van a húsz forint,
17 III, 8 | mint a csiga, de nem hordja magán mindenét, mint a csiga,
18 III, 11 | szólt az öreg, erõt véve magán -, látnom kell azt a képet.~-
19 III, 107| megkompolyodni, hogy csúfot ejt magán, ha ezt a nyúzót, ezt a
20 III, 124| sajnálni kezdtem: hiszen saját magán sem bírt segíteni, hát mit
21 III, 130| széles kalapját, és megrázta magán az ötcsatos szíjat.~- Gondoltam
22 III, 138| fölszisszent, de aztán erõt vett magán:~- No, nem baj, nem baj…
23 IV, 13 | van öt forint. Segítsen magán valahogy, és keressen addig
24 IV, 43 | percre, mert hamar erõt vett magán, s bár már kissé zavartan
25 IV, 86 | érkezõket. Aztán a halál komán magán is látszik a kimerültség.
26 IV, 101| kígyókölyök!~Erõt vett magán, elment, és végighallgatta
27 IV, 101| fúriában összeszaggatott magán minden ruhát, a földhöz
28 IV, 145| ereklyéjétõl, a zápfogtól, hogy magán segíthessen.~- Mit kívánsz
29 IV, 146| s talán keresztet is vet magán, ha e percben egy nagy zökkenés
|