Rész, Fejezet

 1   1,  9  |        pipázik, tehát istenfélõ kegyes ember.~Különben pedig a
 2   1,  12 | kegyelmedet - kezdé a fejedelem kegyes fejbólintással -, minekutána
 3   1,  14 |        Péter kérlek, légy olyan kegyes, keríts egyet, mi addig
 4   1,  17 |         vetett a felhõk felé… a kegyes jó felhõk felé.~- Valóban, -
 5   1,  27 |   láttam.~Általában a báró igen kegyes volt azokkal a vászonnépekkel,
 6   1,  29 |     hajdúnak, de milyen szelíd, kegyes a hangja! A hajdú tótul
 7  II,  24 |        Alkalmasint a méltóságod kegyes gráciája,... mert hiszen
 8  II,  43 |    õméltósága azelõtt is mindig kegyes volt az iskolák és növendékeik
 9  II,  54 |     megváltoztatta, lett belõle Kegyes János.~Csakugyan kegyesen,
10  II,  99 |         kell önt kérnem, legyen kegyes magára vállalni ez ügyet
11  II,  113|   csupán segédfogalmazó. Ha tán kegyes lennél kiterjeszteni figyelmedet...
12  II,  120|     elégedve.~- Köszönöm alásan kegyes gráciáját, majd el fogom
13  II,  127|         kell önt kérnem, legyen kegyes magára vállalni ez ügyet
14  II,  134|    elõbb: a nagy befolyású fõúr kegyes pártfogását kikérni.~A legócskább
15  II,  134|        tört, alázatos hangon -, kegyes gráciáját jöttem kikérni.~-
16  II,  134|      felé fordítva várta a fõúr kegyes válaszát.~Az pedig nem szólt
17 III,  1  |        pipázik, tehát istenfélõ kegyes ember.~Különben pedig a
18 III,  39 |  tagadhatom meg.~- Fölséged oly kegyes…~- Okos vagyok, Narcis.
19 III,  95 |   õfensége az ebekre vetett egy kegyes tekintetet, s mint nagy
20 III,  99 |   századokon át a jótékonyságok kegyes gyakorlására használta a
21 III,  110|        Kedves húgocskám, legyen kegyes az albumot rendelkezésemre
22  IV,  7  |     célzásokat hallott õfelsége kegyes tervérõl, szomorúan rázta
23  IV,  15 |   levéltárnok. - Most már talán kegyes lesz megmutatni az õsöket.
24  IV,  84 | Fölséges uram - mondá -, legyen kegyes ezt beletétetni mások által,
25  IV,  93 |     hogy maradjon meg ezután is kegyes patrónusok.~Macskássy uram
26  IV,  127|    Sóváron. A várúrasszony igen kegyes és jószívû perszóna vala,
27  IV,  142|        az meg engem, köszönöm a kegyes gráciáját, de ha Pávai Gergely
28  IV,  150|        a márványszobra, azzal a kegyes aláírással:~AMOREM MEUM
29  IV,  150|       pénztárból öt forintot!~S kegyes kézintéssel elbocsátotta