Rész, Fejezet

 1   1,  4  |          jobbágy.~Ez sok volt. Kalap indulatosan közbevágott:~- De már ez
 2   1,  5  |      elveszti az óráját.~De már erre indulatosan megfordult a jeles ember
 3   1,  12 |           tolvaj - szólt a fejedelem indulatosan. - S a tolvajlást még elengedném
 4   1,  13 |              vágott közbe Druzsba úr indulatosan.~Hátravetette a fejét és
 5   1,  17 |            Kozanovich! - pattant fel indulatosan.~Kozanovich elhallgatott
 6   1,  22 |            Persze, persze.~Gál János indulatosan rázta meg ökleit a levegõben.
 7   1,  23 |            Végem van! - ordított fel indulatosan, fölkapta az egyik mankót,
 8   1,  25 |           Mit?~Molnár Pál felpattant indulatosan.~- Én nem vagyok az ön barátja,
 9   1,  27 |            Mit? - kiált föl az ispán indulatosan. - Hogy ez bolondság? Önkény
10   1,  35 |            pattant fel Kozsibrovszky indulatosan. - Hej, Baptiste, Baptiste,
11  II,  3  |             még jobban elvörösödött, indulatosan ragadván meg a táblabíró
12  II,  3  |    Parancsolom! - rivallt fel Aladár indulatosan.~- Már mint azt beszéljem
13  II,  30 |             felelsz? - mondja az apa indulatosan... - Rögtön felelj, vagy
14  II,  40 |        minden nagy gondolat...~Zengõ indulatosan ugrott fel székérõl s arca
15  II,  72 |                 kiáltá a szép Katica indulatosan s négy lépést hátrált a
16  II,  99 |         Edith remegõ hangon.~A beteg indulatosan dobta föl magát fekvõ helyzetébõl.
17  II,  114|              dolog az? - fakadtam ki indulatosan. - Talán nem kapták meg
18  II,  127|          Mari remegõ hangon.~A beteg indulatosan dobta föl magát fekvõ helyzetébõl.~-
19 III,  2  |             az egy sorvad.~Fölugrott indulatosan, az ablakhoz ment s újra
20 III,  3  |             haragja határtalan volt, indulatosan intett kezével, hogy távozzék,
21 III,  52 |                 Wurda? - vágott bele indulatosan. - És két pengõ forintot
22 III,  70 |          most már nagy méregbe jött. Indulatosan csapkodta az aktákat jobbra-balra
23 III,  142|          rosszabbik órája - folytatá indulatosan, s még egyszer fölvette
24 III,  146|                tört ki az asszony és indulatosan emelte ütésre a csontnyelû
25  IV,  54 | felháborított.~- Tetszik? - hörögtem indulatosan, s kivettem kétségbeesetten
26  IV,  84 |      megemlékezvén a hivatalnokáról, indulatosan jegyzé meg egy társaságban:~-
27  IV,  97 |             morogva õ is eltávozott, indulatosan becsapva az ajtót maga után.~
28  IV,  131|        többet! Nem tûröm tovább! - S indulatosan toppantott a lábával.~Mindnyájan
29  IV,  152|              Harakszok - mordult fel indulatosan -, mert harakszok. - S bevágta