Rész, Fejezet

 1   1,  9  |      a hajdina-kásába.~Ebbe a gyalázatos faluba vezetem olvasómat.
 2   1,  13 | arccal. - Az az asszony, az a gyalázatos asszony adott el neki… (
 3   1,  14 |    akartok?~- Kezünkben vagy, gyalázatos gyilkos! Adja csak ide,
 4   1,  17 |      hálókamrád! Nesze neked, gyalázatos!~Piff-paff! csattogott a
 5   1,  17 | fekete macska? Sicc innen, te gyalázatos!~De a macska meg sem mozdult,
 6   1,  23 |    ezért a Bodrit: »Csiba, te gyalázatos!« Nehéz szíve volt rá, sohasem
 7   1,  23 | harangszót várva, s ezalatt a gyalázatos pondrókat öldösve (mondják,
 8   1,  25 |       a vármegyét, ahol ilyen gyalázatos tolvajok találtatnak, és
 9   1,  26 |      ijedten. - A kormánypárt gyalázatos, fiacskám, és ostoba. Két
10   1,  28 |      lebuj ez, he?! Ösmerlek, gyalázatos piócák! Persze, a dugón
11   1,  29 |       bort mértek benne, most gyalázatos pancsot, ami azonban a bogarakat
12   1,  29 |  alatt.~- Ez méltatlanság! Ez gyalázatos csíny! - rebegte fojtott,
13  II,  13 |      soha; inkább halál, mint gyalázatos élet!«~A katonák tagadólag
14  II,  34 |     följajdult volna.~Amint e gyalázatos gyilkosságot elkövettem,
15  II,  69 |  fogod te azt, egy vérlázító, gyalázatos tett...~Miska nagy szemeket
16  II,  85 |    mint maga Schlick.~S ezt a gyalázatos csalást csak én magam tudtam,
17 III,  1  |      hogy az egész dolog csak gyalázatos fortély, s míg itt a szûr-ujjas
18 III,  2  | szégyell emberek közé jönni a gyalázatos!), meg ki gyõzné elszámlálni
19 III,  8  |        Pedig a rossz világ, a gyalázatos világ azt fogta rám, hogy
20 III,  46 |  hûségesen.~- Oh, te csúf, te gyalázatos! Látod, látod, mennyire
21 III,  49 |        tekintetes uram, azt a gyalázatos vért, ami ezekben a parasztokban
22 III,  50 |    darabon a nyomokat. Ezek a gyalázatos mókusok semmit sem tisztelnek
23 III,  75 |      csak nem teszi meg azt a gyalázatos stiklit egy hitvány hidegláz.~
24 III,  132|        cudar forróság van ma… Gyalázatos egy idõ!~Elmondtam neki,
25 III,  148|      Canis mater! Hisz ez egy gyalázatos pasquillus!«~Valóban az
26 III,  148|       fogják, ha megzavarja a gyalázatos nyugalmat, melybe a nép
27  IV,  127|  tartotta.~- El szemeim elõl, gyalázatos teremtés!~- Kegyelmes asszony!
28  IV,  131|      a képviselõ:~- Ejnye, de gyalázatos mártás! Ezek a csehek semmit
29  IV,  148|      miért.~- Beismerem, hogy gyalázatos, rossz ember voltam - rebegte