Rész, Fejezet

 1   1,  2  |       röhögött föl. »Jó lesz - gondolá magában - megfordítani a
 2   1,  9  |    hiszek.~- Hüm! Annál jobb - gondolá Kléner úr, annál jobb. Nem
 3   1,  10 |       majd csak rákerül a sor, gondolá. Mégiscsak furcsa bolond
 4   1,  12 |     Hiszen ez valóságos kincs, gondolá, s mohón hozzálátott a szilvaevéshez.
 5   1,  12 |    Hanem én is utána megyek« - gondolá magában Dobos bácsi.~*~A
 6  II,  7  |  magára.~»Bizonyosan kísértet« gondolá, s foga vacogott a félelemtõl.
 7  II,  26 |    hunyorgatva.~- Csodálatos - gondolá magában Ilonka -, hogy a
 8  II,  34 |    Édesanyám majd segít rajta, gondolá Nina, és megmutatá a lánykának
 9  II,  34 |     felismeré szavamat, és azt gondolá, hogy valamit fogok neki
10  II,  35 |  kérdeztetett ki. Az angol azt gondolá, hogy német hangja volt,
11  II,  38 |         hogy elbúvik.~Bezzeg - gondolá az öreg báró -, ha nekem
12  II,  38 | segíteni, tenni kell valamit - gondolá, s hirtelen felöltözött
13  II,  54 | azonban az illatos vízbe ülne, gondolá magában, elszív még egy
14  II,  62 |        is bolondozom veletek - gondolá magában.~És hogy szándékát,
15  II,  66 |         Oh, szegény szülõim! - gondolá magában és sírva térdelt
16  II,  117|       az úr bizonyosan bolond, gondolá. De nem hiszem, a dolog
17  II,  120|       vessen Dankó felé.~- Hm! gondolá magában az öreg. - Ez is
18 III,  1  |      kés pengéjén.~- Elment… - gondolá inkább, mint mondá, és kis
19 III,  1  |       a tüzet pipájában és azt gondolá magában: »Hát mégis lopott
20 III,  1  | fekszik aranyos bölcsõben.~Ezt gondolá hõsünk s visszaesve szokott
21 III,  39 |     nagy tuskó az az én apám - gondolá magában Rog.)~- Hozd fel,
22 III,  114|           Bizonyára a görény - gondolá. - Jó hogy megcsíplek zsiványfajzat.
23 III,  121|    Inkább bekutyagolok gyalog, gondolá, s úgy is tett. Szomor uram
24 III,  139|        jól van Grubics János - gondolá magában a sors -, csinálok
25 III,  148|      ezt nem tehette kísértet, gondolá a főtisztelendő úr, és ki
26 III,  148|        sült mindjárt, hogy jól gondolá. Csak oda kellett pillantani
27 III,  148|   jóból ez a hóbortos molnár - gondolá, amint a paplan alá bújt.~
28  IV,  85 |      No, majd az enyim leszel, gondolá Hatvani, alig várván Szent-György
29  IV,  112|      éjjel.~- Hm, ez jó lesz - gondolá -, legalább nem kell fáklyát