Rész, Fejezet

 1   1,  3  |          És kend mégsem erre az emberre fog szavazni? - kérdé Marcitól.~-
 2   1,  4  | legokosabb volna erre a dühöngõ emberre rohanni, kicsavarni kezébõl
 3   1,  4  |        nem ezen hatást teszi az emberre. A rekedt lárma, a párolgó
 4   1,  8  | legokosabb volna erre a dühöngõ emberre rohanni, kicsavarni kezébõl
 5   1,  9  |        rá a budapesti szivarozó emberre: »Hó! hallja az úr, belekapott
 6   1,  18 |        úgy van, kérlek. Az adós emberre a hitelezõk vigyáznak, azok
 7   1,  27 |        pálcát és verjen erre az emberre tizenkettõt!~Petrás fölszisszent.~-
 8   1,  33 |   házból, mert az nem szorul az emberre; visszavághat, bosszút állhat.
 9  II,  4  |        természetesen igen kevés emberre ismerünk már rá. A hajdani
10  II,  7  |     Corpus Jurisban; mert olyan emberre, aki ott kinn van és nem
11  II,  7  |       mulatságos -, de az olyan emberre, aki ott kinn van, de be
12  II,  7  |         Pantinba, ha agyonütött emberre fáj a foga!~Azután odafordult
13  II,  21 |        valami istállóban, ha jó emberre akadok, ki megengedi.~A
14  II,  33 |        csodálkozva nézett a kis emberre.~- Úgy van, önnek köszönöm
15  II,  35 |         ér, az én helyzetembeni emberre nézve valóságos kincs; miért
16  II,  35 |         haragusznak, ha okosabb emberre találnak, mint õk maguk.~
17  II,  109| függeszté azokat a legboldogabb emberre.~Engem észre sem vett. Midõn
18  II,  117|     kitüntetés, mert akármilyen emberre ilyesmit nem bízhatunk.
19  II,  123|      munkásokra; ily megbízható emberre szükségem van.~- Tartozom
20  II,  130|   Ostobaság! Ez minden harmadik emberre ráillik.~- Semmi ellenmondás!
21 III,  4  |         nem volnának.~Több száz emberre szaporodott a menet, míg
22 III,  44 |        végett.~- No, no… kár az emberre törni - szólott csillapítólag. -
23 III,  45 |      Félénken néztem a hatalmas emberre s fojtott hangon kockáztattam
24 III,  90 |          még így is tíz jut egy emberre), húsban, fûszerben, mindenben
25 III,  148|          De az a ravaszság okos emberre mutat, hogy az én pasquillusomban
26  IV,  13 |     váltunk el.~- Ha valaha egy emberre vagy egy hû kutyára lesz
27  IV,  49 |        a bõrüket rátestálják az emberre. A disznó például azt sem
28  IV,  127|          A telhetetlen, vakmerõ emberre mai napig azt mondják Erdélyben:~-
29  IV,  152|         nevetett, mosolygott az emberre, mint azok a többiek, amiket