Rész, Fejezet
1 1, 2 | renomé!… A Stofi nyert el elõttünk babirt, mind hozá jün most
2 1, 3 | amely nem a tied, világítasz elõttünk homályoddal és sötétítesz
3 1, 4 | mit az idõk nyitnak föl elõttünk.~- Ah, ah! És mit olvas
4 1, 5 | Ismeretlen pogány mondat volt az elõttünk.~Inkább nekitámaszkodtunk
5 1, 9 | nevetséges. A bevégzett tény elõttünk fekszik egész meztelenségében.~
6 1, 12 | ifiasszonyka, mert nagy út áll elõttünk.~- Mindjárt, mindjárt, Pizsera
7 1, 12 | tudományokban, ismeretes elõttünk bölcs judiciuma; Imre öcsénk
8 1, 13 | tisztelettel kezdett vele bánni, de elõttünk csodálatos módon titkolódzott,
9 1, 14 | Balduin; magyarázd meg elõttünk, miért csináltad e komédiát?~-
10 1, 24 | futott most keresztül, éppen elõttünk, ugyancsak megriasztva a
11 1, 26 | templomszolga, lámpást vitt elõttünk.~A rövidebb út okáért a
12 II, 5 | volna: »pártoljuk a tisztelt elõttünk szóló indítványát«. Kubacsek
13 II, 15 | ígéri, hogy kalapot emel elõttünk, ha be tudjuk venni...~Bántott
14 II, 24 | Kerecsy János de eadem m. p. Elõttünk: Csató Ferenc s. k. Stofi
15 II, 38 | hogy a kaput nyissa meg elõttünk?~- A saját szívemtõl, uram.~-
16 II, 76 | mondám komolyan - az ilyesmi elõttünk is titok.~
17 II, 77 | szó olyan magaslat volt elõttünk, amire még gondolni is elsápadva
18 III, 45 | Pedig iszen ott nyüzsgött elõttünk, utánunk a sok szebbnél
19 III, 57 | elmerengve a gyertya fényén, mely elõttünk égett -, ez az igazi kutyamulatság!~
20 III, 82 | hogy kitõl kölcsönözte, elõttünk álltak az öngyilkossági
21 III, 102| voltunk a hosszú patkójában. Elõttünk szaladt visszafelé egy nagy
22 III, 112| Mert a választás - mondá elõttünk bizalmasan - olyan, mint
23 IV, 15 | egész fényében csillogtatta elõttünk. Ebéd alatt kivezetett az
24 IV, 27 | lakályos fészek nyílt meg elõttünk.~- Ez az ebédlõnk - szólt
25 IV, 52 | kávéházban, egy este dicsekedett elõttünk.~- Fölséges modellt találtam.
26 IV, 55 | szép tõled, hogy titkolózol elõttünk.~- Hát megmondom nektek
27 IV, 105| kackiás menyecske állott elõttünk, szép lett volna arcban
28 IV, 105| a három leány megjelent elõttünk sorba.~Az elsõ, aki jött,
29 IV, 143| az? A hatodik generáció elõttünk! Ki látta már azt? Az uramöcsémék,
|