Rész, Fejezet
1 1, 1 | Nagyon szegény ember az édesapám.~- Hát a magad bére mire
2 1, 10 | már ez a ló nekem? Szegény édesapám nem mehet el rajta a németek
3 1, 10 | tyúkom; éppen a tojásokon ül. Édesapám restellte megölni szegénykét,
4 1, 24 | vendégek. Gortván pedig édesapám és a kis húgom.~Hirtelen
5 1, 34 | hallgatva el.~- Nem kell, édesapám, se lelkemnek, se testemnek. ~
6 1, 34 | Máli nénivel találkozni, édesapám, mielõtt határoznék reggel.~
7 II, 37 | mennyire haragudott az édesapám.~Kati lassankint belemelegszik
8 II, 37 | kérdezõsködjek?~- Akár éntõlem is, édesapám - feleli Kati büszkén. -
9 II, 48 | félnapszámra...~- Majd megtanulom, édesapám - mondja a fiú nagy sóhajjal.~-
10 II, 113| Pusztuljatok.~- Reám is haragszol, édesapám? - kérdé lágy, szelíd hangon
11 II, 116| átváltoztatott hangon.~- Maga az, édesapám!~- Én hát. Tudod-e, hogy
12 II, 116| szíve kíván?~- Tudja mit, édesapám, hozzon nekem egy... egy...~-
13 II, 126| Beszélj!~- De mikor az édesapám!...~- Ördög baja sincsen.
14 II, 129| Hova lesznek az évek, édesapám? Azt mondtad az imént, hogy
15 III, 1 | Már párolog a pörkölt, édesapám.~A bacsa arca kiderült a
16 III, 1 | Váltig mondom kendnek, édesapám, hogy az egy fiatal ember,
17 III, 2 | kocsiról utána kiáltott: »Apám, édesapám!«~Az öreg fölnézett, lekapta
18 III, 2 | Még ma. Ugye, még ma, édesapám?~- Mihelyt a nyájat kihajtom
19 III, 3 | hintóról utána kiáltott: »Apám, édesapám!« Az öreg felnézett, lekapta
20 III, 25 | kitekerik a nyakát.~- Menjen, édesapám, de azonnal. Vigye el a
21 III, 28 | szomorúan.~- Itthon van édesapám? Ki van még bent?~- Az öreg
22 III, 148| zokogástól.~- Ott benn van az édesapám a házban. Én ugyan be nem
23 IV, 63 | két embert sokra becsülte édesapám.~Aztán nem is volt az olyan
24 IV, 97 | a Vankovics úr markába. (Édesapám huszonöt darabot adott volt
25 IV, 98 | Magyarországon.~Ugyanis az édesapám azért tanított meg egy télen
26 IV, 101| nincs különb ruhád?~- Nincs, édesapám.~- Hát hova teszed azt a
27 IV, 125| nagyokra is.~- Mért van az, édesapám, hogy a kastélyba az úri
28 IV, 128| de a szegény megboldogult édesapám, isten nyugosztalja, az
29 IV, 152| tudtam. Úgy kell annak lenni, édesapám.~…Valóban, úgy kell annak
|