Rész, Fejezet

 1  IV,  45|            élesíti. Hiába írom én ki Dákos Mihály uramról, hogy köpcös,
 2  IV,  45|             csak azért is elmondom a Dákos uram történetét, azaz hogy
 3  IV,  45|        Egyébiránt akárkié, mégiscsak Dákos Mihályon kezdõdik, aki fiatal
 4  IV,  45|             pipázgatott: »mit csinál Dákos uram?«, dölyfös modorban
 5  IV,  45|             a cégtáblára, megszólítá Dákos uramat.~- Maga ugye, amolyan
 6  IV,  45|            csakugyan megjött a ruha, Dákos uram izgatottan sétált fel
 7  IV,  45|            öltözet ruhát bírni, amit Dákos varrt. Egyszóval Dákos divatba
 8  IV,  45|          amit Dákos varrt. Egyszóval Dákos divatba jött, a bús magyarok (
 9  IV,  45|          Úgyis a kecskéknek való az!~Dákos uram rá nem ért elmenni
10  IV,  45|           Lõrinc úr is megszólította Dákos uramat.~- Hallom, valami
11  IV,  45|       nyájasan.~- Gondolom - felelte Dákos, kidüllesztett mellel. -
12  IV,  45|        tavasz megjött, fölkerekedett Dákos uram, sõt meghítt egy kiránduló
13  IV,  45|          magunkétól - biztatta magát Dákos uram. - Majd csak útba igazít
14  IV,  45|         kezdve a cikcakos hasadékig!~Dákos uram elsápadt, meg elvörösödött.~-
15  IV,  45|               kijátszottak - hörögte Dákos megsemmisülve. - Nem tehetek
16  IV,  45| osztálylevelet.~Dákosné ríva fakadt, Dákos uram pedig egy hosszú, de
17  IV,  45|             nem találkozhatnak vele.~Dákos uram elérzékenyült, s szemrehányásokat
18  IV,  45|              egészen oda csapódott a Dákos uram lábához.~- Nosza kocsisok! -
19  IV,  45|        Dákosék ablakai alatt:~Elment Dákos Vinnyére~A nemesi erdőbe.~
20  IV,  45|         forintot.~- Ezeret! - kiáltá Dákos meglepetve, s élénken terjesztette
21  IV,  45|            azért?… Itt már megállt a Dákos esze. Hogy hát mégiscsak
22  IV,  45|              ismét följebb szállni a Dákos uram auktoritása. Teringette,
23  IV,  45|           lehet vele, hogy megveszi?~Dákos valami észbeli hibát sejtett (
24  IV,  45|           korán nevettek kegyelmetek Dákos Mihály uramon! )~Ezenközben
25  IV,  45|             rejteget.«~Utoljára maga Dákos is képzelõdni kezdett, kivált
26  IV,  45|               meg nem is.~- Halljuk, Dákos uram?~- Abba állapodtam
27  IV,  45|        azután bizalmasan fogta meg a Dákos vállát.~- Jól van - szólt,
28  IV,  45|          mindenki tõlem vár segélyt.~Dákos uram a fejével biccentett,
29  IV,  45|               Hát emiatt… érti-e már Dákos uram?~- Igenis, nem értem,