Rész, Fejezet

 1   1,  9  |               Kezd a dolog tetszeni. Átkozottul bonyodalmas. Aztán a kezeit
 2   1,  9  |            madám«-nál, mit Kléner úr átkozottul ügyetlen meghajlással viszonzott.
 3   1,  9  |            két hölggyel.~- Sajnálom, átkozottul sajnálom, hogy a tekintetes
 4   1,  9  |               Bizonyára nem. - Hanem átkozottul éles esze van annak a prókátornak.«~-
 5   1,  24 |          Lefõztél, kedves bruderkám, átkozottul lefõztél« és ismét hulldogáltak
 6   1,  32 |            Kobolinszky anyagi dolgai átkozottul rosszul álltak, s az isteni
 7   1,  32 |     bruderkám, egy kis pezsgõt, mert átkozottul szomjas vagyok.~A pezsgõ
 8  II,  51 |           fickó voltam, ön pedig egy átkozottul gazdag nábob Engedjen ön
 9  II,  57 |             Hallod-e, Jim? Te megint átkozottul szórakozott vagy, Jim!~És
10  II,  72 |          megnõsül gazdagon.~Péter úr átkozottul el volt adósodva, egyik
11  II,  86 |               Igenis õ fog: csakhogy átkozottul meg lesz szorítva s többé
12  II,  99 |         Öregszünk! Nagyon öregszünk! Átkozottul öregszünk!”~Nincs valami
13  II,  99 |          sosem lábad föl a beteg úr: átkozottul jól el volt sózva a hónapos
14  II,  109|             is a vicclapokban. Hanem átkozottul lefogyott ön! Talán beteg
15  II,  125|        kiabált a gyermek után.~A nap átkozottul sütött s kopasz fejemet
16  II,  127|         Öregszünk. Nagyon öregszünk. Átkozottul öregszünk!~Nincs valami
17  II,  127|         lábad föl a beteg »szobaúr«, átkozottul felsózták a szoba árát.
18  II,  134|           tekintetes karok és rendek átkozottul izzadtak, s kopasz homlokukat
19 III,  1  |           tertium non datur.~A kosár átkozottul füstölgött. Azt hittem,
20 III,  1  |              én is. Egy úton járunk, átkozottul egy úton… Mióta szegény
21 III,  8  |                 No, pajtás, te ugyan átkozottul megváltoztál.~- Mondhatom,
22 III,  42 |            fõmoly. - Nagy szerencse, átkozottul nagy szerencse van ezekben
23 III,  42 |            találnánk már ki valamit! Átkozottul meg lehetne vele gazdagodni.~-
24 III,  45 |              fickók vagyunk, Mihály… átkozottul kegyetlenek.~S rettenetes
25 III,  58 |              Örvendek, uram! Kemény, átkozottul kemény gyerekek vagyunk
26 III,  106| képviselõházban, vigyorogva mondá:~- Átkozottul ismerõs gúnyák!~És verte
27 III,  129|             is semmi.~Hanem a tárcám átkozottul meglaposodott. Már csak
28  IV,  23 |           hanem azoknak a többieknek átkozottul hízelgett.~Minthogy mameluk
29  IV,  130|            csinos, karcsú fiúk olyan átkozottul kapósak a szép kisasszonyok