Rész, Fejezet

 1   1,  4  |           Két béres-szekeren: itt állunk a kapu elõtt.~- Mi van rájuk
 2   1,  11 |       urak, vagy még mindig abban állunk, hogy kinek van tarka harisnyája?~
 3   1,  14 |       írtam, s azóta levelezésben állunk egymással, testi-lelki jó
 4   1,  16 |          a malac tette meg. Annál állunk meg. Mert a malac nagy tekintélyben
 5   1,  17 |           hogy egy gonosz férjjel állunk szemben, akinek van egy
 6   1,  18 |         pszichológiai problémával állunk itt szemben. Ifjabb Patáncsy
 7   1,  24 |        hogy nagy föladat küszöbén állunk.~- Ej, jó helyen vagyunk.~-
 8   1,  24 |  filoxérához! Fölfelé azonban jól állunk (ismét csettentett a nyelvével)
 9   1,  34 |    egyszerûen tönkretehet, ha nem állunk bátran eléje. És hol van
10  II,  17 |         havonkint. Ezen az alapon állunk s nem tágítunk végsõ leheletünkig!~
11  II,  33 |            mikor a némettel szóba állunk.~Szerettem volna megcsókolni
12  II,  36 |        hajlott öreg korunkban itt állunk vagyon, hajlék nélkül a
13 III,  2  |         baj, hogy ez a hely, ahol állunk s ahol ez a lucifernátus
14 III,  4  |         baj, hogy ez a hely, ahun állunk s ahun ez a lucifernátus
15 III,  49 | urambátyámat, az alispánt.~- Hogy állunk, Barkás Mihály? - kérdé
16 III,  49 |           kegyetlenül.~- Hát csak állunk még, ahogy állunk.~- Haltok-e
17 III,  49 |        Hát csak állunk még, ahogy állunk.~- Haltok-e nagyon?~- Hát
18 III,  65 |           Hát ez a hely itt, ahol állunk, a rév.~- De mi hasznom
19 III,  71 |         Mert itt már tudjuk, hogy állunk. És a legvégül mi következik
20 III,  112|          Most már tudom hát, hogy állunk.~S visszafelé jövet ismét
21 III,  148|       csak puszta fenyegetésekkel állunk szemben, de az eldobott
22  IV,  10 |    földrésznek:~»Jól van hát. Itt állunk. Aki nem akar bennünket
23  IV,  45 |       Szétestek, alászálltak…~Úgy állunk, kérem alássan, hogy szinte
24  IV,  86 |           a másvilágon?~- Kutyául állunk, barátom.~- Mi bajotok van?~-
25  IV,  101|    hangját a keserûség.~- Egyedül állunk, édes fiam. Pali sem a miénk.
26  IV,  117|         Pereszlei uram.~- Rosszul állunk. Az ellenfél elõnyben van
27  IV,  139|           létszám?~- Meglehetõsen állunk - szólt az öreg úr elgondolkozva. -
28  IV,  139|         dörzsölte:~- Meglehetõsen állunk. Most körülbelül annyi van,
29  IV,  148|       csap az önbizalom: »Meg sem állunk addig, atyafiak, míg egész