Rész, Fejezet
1 1, 2 | panasza, a szív titkos, ábrándos költészete, mindaz benne
2 1, 2 | E pillanatban gyönyörû ábrándos dal csendült meg a szomszéd
3 1, 3 | uborka gondolkozott arról az ábrándos témáról: »hogy ugyan mit
4 1, 4 | soha nem hallott bolond, ábrándos eszmezagyvalékról, egyenlõségrõl,
5 1, 4 | megtelik holmi hóbortos, ábrándos vágyakkal, amik félig idea,
6 1, 5 | megtelik holmi hóbortos, ábrándos vágyakkal, amik félig idea,
7 1, 7 | soha nem hallott, bolond, ábrándos eszmezagyvalékról, egyenlõségrõl,
8 1, 8 | megtelik holmi hóbortos, ábrándos vágyakkal, amik félig szívdobogás,
9 1, 12 | melyet a Dudvág vize hajt; ábrándos lelke fölkergette Budára
10 1, 27 | a könyökére fektette, s ábrándos homlokán kigyulladt az ihlet,
11 II, 6 | Megfullasztják azt a sok szép ábrándos álmot, amit hónapok óta
12 II, 10 | alapját vetette meg...; az ábrándos Nettirõl, ki hû tudott lenni,
13 II, 11 | elegáns gróf Berzay és az ábrándos Kole Péter báró. De aki
14 II, 29 | lebeg elõtte; arca egészen ábrándos jelleget nyer, szórakozott,
15 II, 38 | szent eszme emlékét, mely az ábrándos gyermek szívét folyton elfoglalva
16 II, 89 | CÍMŰ ELBESZÉLÉS~1879~Egy ábrándos arcú szõke fiatalember,
17 II, 99 | szerelmesek társalgója, ábrándos gondolatok ébresztõje sat.~
18 II, 127| szerelmesek társalgója, ábrándos gondolatok ébresztõje.~László
19 II, 135| tekintetét, mely epedõ és ábrándos.~Szegény fiatalember! gondolja
20 III, 1 | év múlva is, míg az Anika ábrándos dalait kéjelegve viszi fülébe
21 III, 2 | meghódítani az emberiséget. S ábrándos, álmadozó embereknek, kik
22 III, 25 | Lopva indítá el szelíd, ábrándos tekintetét a kérdezõre,
23 III, 66 | egészen meghódította az ábrándos Maróth Annát, még azelõtt,
24 III, 115| úr úgysem élvezheti vala ábrándos sugarait. Ott feküdt a pincében
25 IV, 1 | tartoztam az úgynevezett ábrándos ifjak közé. Szívem már mozgott,
26 IV, 3 | Ilyen szemek, ilyen gyönyörû ábrándos szemek! Igen! Ezekkel én
27 IV, 105| hajjal, égszín szemeiben ábrándos tûzzel. Csupa pántlika,
28 IV, 140| erős szuszogással fújta az ábrándos nótákat, mit sem törődve
29 IV, 144| Inkább szeretem - felelte ábrándos hévvel. - Oh, de mennyire
|