Rész, Fejezet
1 1, 9 | szája tátva maradt.~Kevés vártatva a kezeit kezdte dörzsölni
2 1, 12 | tanácsban is.~Kicsinyég vártatva nagy dulakodás zaja hallatszott
3 1, 24 | Csapiczky ment föl és kis vártatva egy nagy fekete tokkal jött
4 II, 2 | udvariatlanságot kövessen el.~Kevés vártatva, mindnyájok csodálkozására
5 II, 6 | bezárkózott írószobájába.~Kevés vártatva egy levelet vitt postára
6 II, 35 | kellett hallania. Kevés vártatva felegyenesedett ön. Nem
7 II, 35 | hirdetésilap irodájába. Kevés vártatva visszajött, de ismét nem
8 II, 42 | pusztulás útjára tévedt italt.~Vártatva iszik és keveset, az elsõ
9 II, 51 | És, sir - folytatá kevés vártatva stentori hangon -, ha önt
10 II, 99 | Sir - szólt Edith kevés vártatva -, de ki felel nekem, hogy
11 II, 111| alakít, szõlõket ültet.~Kevés vártatva már középkori hõs, dübörgõ
12 II, 117| Bocsánat, uram - folytatá kevés vártatva, félbeszakítva az írást -,
13 II, 123| vánkosok közül, s kevés vártatva egy másik hasonló fej bukkant
14 III, 1 | karjairól, utána futott, kevés vártatva utólérte s magával hozta
15 III, 56 | temetésére.~Zsuzsi helyett kevés vártatva Mucsiné asszonyom felelete
16 III, 84 | miatt nem látszik.~S kevés vártatva túl az árnyékon, hol a hold
17 III, 110| kiosont szobájába, s kevés vártatva visszatért egy zöld bársony
18 III, 127| De ne mindjárt, majd kis vártatva.~Szinte megbántam, hogy
19 III, 135| cseresznye van benne!) Kis vártatva behítt a szobába, s ünnepélyesen
20 IV, 26 | kocsi az indóházhoz.~Kevés vártatva csakugyan berobogott a kocsi,
21 IV, 33 | szekéren.~Visszajön kevés vártatva Szomor, fellép a ballábával (
22 IV, 36 | Elég. Gyere be.~Nem sok vártatva ismét zörgés hallik a kapun.
23 IV, 83 | úgyis ki fog jönni.~Kevés vártatva csakugyan kopogni kezdett
24 IV, 97 | csak négy lehet.« Kevés vártatva erõs »kip-kop« hangzott
25 IV, 105| újságírók várnak rád.~Kevés vártatva bevezette a felesége karonfogva,
26 IV, 117| ennek a nábobnak!~Kevés vártatva otthon voltunk a nagy kõház
27 IV, 121| várjak egy kicsit.~Kevés vártatva megnyílt az ajtó, és kilépett
28 IV, 128| téns uram.~E föllépésre kis vártatva csakugyan megzörrent bent
|