Rész, Fejezet

 1   1,  11 |        mindentudó Hrobák csak te-nek szólította a szolgabíró urat is.)~Tereskey
 2   1,  12 |         azonban megszerette, magához szólította egymásután mind a kettõt.
 3   1,  13 | vigyázatlanságból excellenciás úrnak szólította a vele jött férfi, nyilván
 4   1,  17 |             testõrtiszt Kozanovichot szólította, hogy a király elfogadó
 5   1,  20 |             Mi lehet az, hogy nem õt szólította föl Moronyi?~De Pondró Jóska
 6   1,  25 |             elmélyedõ. Ha a felesége szólította, összerezzent.~Kiment, hogy
 7   1,  27 |          Schramm kisasszony?~Elõször szólította e hideg névvel, mely egykor
 8   1,  28 |           amit mondasz. (Csak te-nek szólította a gazdát, mint abban a régi
 9   1,  32 |   pörvitelben tönkrementek, gúnyosan szólította meg:~- Szervusz, bátyám,
10   1,  33 |           egy atyafi, aki »öcsémnek« szólította, a nagy többségnek Fili
11  II,  65 |         kidülledtek, és hörgõ hangon szólította be a titkárját: Csucsutka
12  II,  118|             híttuk, õ pedig »te«-nek szólította a jobb családból származó
13  II,  120|              többé szóba. A fõispánt szólította meg s kalapját megbillentve,
14  II,  123|              ember alázkodott le: az szólította meg Kampóst:~- Mi járatban
15  II,  129|          Beszélj nekem az anyámról - szólította meg a dadát, ki csodálkozva
16 III,  1  |             árnya jár a fák közt, az szólította meg édes, szelíd hangján?
17 III,  1  |              közt, ma már harmadszor szólította meg szemrehányólag: Tamás!
18 III,  2  |        szembe.~- Hova, Pali öcsém? - szólította meg Mák Gergely.~- Gózonba.~-
19 III,  83 |              csak »Francka néni«-nek szólította. (Som Franciska volt a családi
20 III,  124|       lefeküdnének, egy sürgöny arra szólította, hogy rögtön térjen vissza,
21  IV,  29 |              a kovácsot.~- Baj van - szólította meg nyájasan -, az egyik
22  IV,  84 |               de midőn őfelsége maga szólította fel, engedelmeskedett, megfogalmazta
23  IV,  95 |           állat volt. Egy macska. Õt szólította meg kedves selypítõ hangján
24  IV,  95 |            eltalálni.~A férj Lacinak szólította az egyik fiút, a másikat
25  IV,  101|             csillagot, de az meg nem szólította.~Azután kitörülte szemeibõl
26  IV,  101|             el az erdõ. És az meg is szólította: »Neked nincs jellemed« -
27  IV,  117|             bácsinak, Péter bácsinak szólította. Õ, aki a Sacré Coeure-öknél
28  IV,  152|             Fuchs«-nak és »Lizl«-nak szólította meg a lovait. Geh, Fuchs!