Rész, Fejezet

 1   1,  3  |                elkövet, a szûrös atyafiak szentül hiszik, hogy ennek a zsidónak
 2   1,  20 |             legalább háromszor hetenként. Szentül megígérte Tóth barátjának,
 3   1,  35 |                  báró ránézett, hitt neki szentül.~- Milyen vadat gondol fönt?~-
 4  II,  24 |         mosolygott régi vén cselédjén, ki szentül hitte, hogy ha õméltósága
 5  II,  25 |                   egy példányt belõle, ha szentül megígérem, hogy nem adom
 6  II,  47 | Balkán-félszigeten folynak, legalább maga szentül hiszi, hogy õ is segített
 7  II,  85 |               ráadták a Schlick ruháit, s szentül állították, hogy az senki
 8  II,  85 |              Körmös kurátor uram, pedig õ szentül abban a bolond képzelõdésben
 9  II,  87 |                 végignéz rajtuk az ember, szentül azt hiszi, hogy valahol
10  II,  98 |               elvitte a kecske a pokolba, szentül hittem, hogy vissza sem
11  II,  106|                  hogy a jámbor búcsúsok - szentül hitték, magukkal viszik
12  II,  108|                bizottságnak már hatodszor szentül, hogy de már holnap okvetlenül
13  II,  120|                     Hát csak ennyi?« Azok szentül azt hitték, legalábbis annyit
14  II,  121|                 nem fizetünk!«~Megfogadta szentül, hogy nem fizet s meg is
15 III,  1  |                  neki ellent, mert õ maga szentül hiszi és hiszi anélkül,
16 III,  67 |            gyermeki ártatlan naivitásával szentül meg van gyõzõdve az igazságában.~
17 III,  109|                  meg voltam gyõzve, hanem szentül hittem, hogy a természet
18 III,  116|                  lõn a vesztes. - Pedig õ szentül meg volt gyõzõdve, hogy
19 III,  123|                 tapasztalatait, õ maga is szentül hitte utazását. Ezer csoda,
20 III,  144|            madarak éji beszélgetése, hogy szentül hitte, nem álmodta, hanem
21 III,  148|                 se hiszem, de a kátányiak szentül hitték, s még maga a nótárius
22  IV,  8  |             mentem el elsõéves jogásznak. Szentül meg voltam gyõzõdve, mire
23  IV,  69 |                  képem. Hogyne, mikor már szentül azt hittem volt, hogy »ingyen
24  IV,  75 |                 tudott. De meg is fogadta szentül, hogy ezentúl sem nem indul,
25  IV,  85 |            madarak éji beszélgetése, hogy szentül hitte, nem álmodta, hanem
26  IV,  100|             feledékenységemért, megígérve szentül, hogy még ma beadom a nyomdába.~
27  IV,  133|              kértek a kis golyhók, mintha szentül hinnék, hogy a lég összes
28  IV,  140|             kereste, és aki a hangok után szentül hitte, hogy ott csípi el