Rész, Fejezet

 1   1,  2  |   fekete szemeiben a pokol tüze ragyogott. Üdvözülni és elkárhozni
 2   1,  3  |          s furcsa bámulatos tûz ragyogott fel a szelíd kék szemekben.~»
 3   1,  9  |        elmenni.«~A nap derülten ragyogott fejem fölött, a fák, virágok
 4   1,  12 |   szívét. A júliusi ég derülten ragyogott, az ódon házfedelek nyájasan
 5   1,  18 |     kieszeltem, ravaszul. (Arca ragyogott, izzadt a boldogságtól,
 6   1,  18 |    történik. A két szem tisztán ragyogott, mint két csillag. Mit tudta
 7   1,  21 |       özönében úgy csillámlott, ragyogott, mintha aranyszemek volnának
 8   1,  23 |    frontja kivilágítva csak úgy ragyogott az éjszakába. S ott bent
 9   1,  23 |         után, teljes pompájában ragyogott a természet, mint egy buja
10   1,  23 |      Künn tiszta volt a levegõ, ragyogott a nap, kéklett a mennybolt,
11   1,  24 |           Dörzsölte a kezeit és ragyogott az arca az örömtõl.) De
12   1,  27 |       következett. Arany, ezüst ragyogott a huszárok dolmányán.~S
13   1,  33 |        tudom képzelni, miképpen ragyogott a nénikék szeme. A Rédeky
14  II,  6  |        érezték magokat. Arcukon ragyogott az öröm. Mind a kettõnek »
15  II,  7  |         égett a föld, szemeiben ragyogott a tûz, homlokán kidagadtak
16  II,  99 |         teli! Arca boldogságtól ragyogott, kikapta kezembõl a fordítmányt
17  II,  99 |        szemeiben csodálatos tûz ragyogott föl, keze görcsösen szorítá
18  II,  104|   gyermeki ártatlanság glóriája ragyogott. Ennek a kis ötéves lánykának
19  II,  127|        telt!« Arca boldogságtól ragyogott, kikapta kezembõl a fordítását
20  II,  127|        szemeiben csodálatos tûz ragyogott föl, keze önkéntelenül görcsösen
21  II,  130|       föl, melyeken az én nevem ragyogott. A kövek csillámain az én
22 III,  1  |        Mézes-mázos nyájasságtól ragyogott az ábrázata.~- Nini, nini -
23 III,  19 |     Hogy dobogott a szíve, hogy ragyogott a szeme ilyenkor!…~Pedig
24 III,  65 |      fel szomorúan, kék volt és ragyogott, nevetett ránk.~- Szegény
25 III,  129|   képviselõjelöltek között. Ott ragyogott a nemzeti színû zászlókon,
26  IV,  118|   szemei, arca, még a tokája is ragyogott az örömtõl.~- Ezek az unokáim,
27  IV,  127|     elönté olvasztott arannyal, ragyogott, villogott a kopják hegyén.~
28  IV,  141| Ösmertem az öregurat, mikor még ragyogott. Mikor a dicsõség teljes