Rész, Fejezet
1 1, 27| ködmönöket a kékkõi szûcs, Petrás Sámuel is varr, de ég és
2 1, 27| nem kelt portékáját:~- No, Petrás, vén kutya, úrrá tettelek,
3 1, 27| kutya, úrrá tettelek, he!~Petrás egy csöppet se vágott nyájas
4 1, 27| nyájas arcot a nagyúr elõtt.~Petrás goromba ember volt (hiszen
5 1, 27| befelé.~- Szamár vagy, Petrás, nem érted a dolgokat. Hiszen
6 1, 27| Köszönöm szépen - feleli Petrás gúnyosan -, Kripuskától
7 1, 27| azt a bolondot nem teszem, Petrás fiam. Sokkal okosabbat,
8 1, 27| Ezért ugyan nem - morogja Petrás keserûen -, mert ha azt
9 1, 27| No, no. Ne tüzelj fiam, Petrás, mert bizony megbánod keservesen -
10 1, 27| Hát én megmutatom neked, Petrás, hogy a nagyúrnak még több
11 1, 27| vigyorogj, mert pofon ütlek, Petrás. Azt mondom én neked, Petrás,
12 1, 27| Petrás. Azt mondom én neked, Petrás, hogy a te mesterséged pompásan
13 1, 27| Azt beszélték Kékkõn, hogy Petrás érdeklõdik iránta, és hogy
14 1, 27| hogy az asszony is csak Petrás elõtt mutatkozik a tizenhetedik
15 1, 27| de annyi bizonyos, hogy Petrás mindig elpirult, ha az özvegyet
16 1, 27| találta úgy, hogy a csõ Petrás udvarába volt beigazítva.~-
17 1, 27| hiányát? Mert szamár vagy, Petrás. Vannak dolgok, amelyeknek
18 1, 27| valóban eszes ember. No, Petrás, hát neked sincs elegendõ
19 1, 27| fehér teste lehet annak.~Petrás felmordult vad keserûséggel:~-
20 1, 27| nem tudná?~- Vakuljak meg, Petrás, ha láttam.~Általában a
21 1, 27| betoppant a kékkõi várúrhoz Petrás szûcs.~- No, mi jót hoztál,
22 1, 27| haza.~- Hát ugye mondtam, Petrás, hogy szamár vagy. Mondjad,
23 1, 27| feküdj rá, édes testvérke.~Petrás engedelmeskedett szó nélkül.
24 1, 27| alkuban.~- Ne csipogj, fiam Petrás, mert úgy volt az alku,
25 1, 27| az emberre tizenkettõt!~Petrás fölszisszent.~- Asszonnyal
26 1, 27| büntetését, a pap elõtt.~Petrás fölpillantott lopva s látván
27 1, 27| hangosan sírni.~Így hajtaték be Petrás György a házasság igájába,
28 1, 27| közmondás: »Úgy járt, mint Petrás szûcs, aki tizenkét üszõ
|