Rész, Fejezet
1 1, 19 | egyet kérek öntõl, legyen nõm, több óhajtásom nincs a
2 II, 6 | hogy viszont szeret, hogy nõm lesz. Neje leghívebb rabszolgájának!~
3 II, 13 | sokat vágyok tudni; hogy van nõm? hogy vannak embereim?«~
4 II, 33 | Íme, itt vagyok, szeretett nõm!~1874. okt. 5.«~(Ez bizony
5 II, 34 | nagyon okos állat volt. Nõm, kiben meglehetõs adag babonás
6 II, 34 | Csak nagynehezen bírtunk, nõm, egy szolgáló és én a tûzveszélybõl
7 II, 34 | érezte magát és nemsokára nõm kedvence lõn.~Én részemrõl
8 II, 34 | fedeztem föl. Ezen körülmény nõm elõtt a macskát csak még
9 II, 34 | még kedvesebbé tette, mert nõm - mint már elõbb is említem -
10 II, 34 | minõt csak képzelni lehet. Nõm gyakran figyelmeztetett
11 II, 34 | találom, mint akartam. Hanem nõm feltartóztatta karomat.
12 II, 34 | kirántottam kezébõl, s a baltát nõm fejébe temettem. Azonnal
13 II, 34 | tökéletesen eszméletemen maradva, nõm holttestének eltakarítására
14 II, 34 | oda koppant, hol szegény nõm volt befalazva.~Alig hangzott
15 II, 45 | egyszer a földre varázsoltunk.~Nõm elragadta a szentpétervári
16 II, 45 | tartott, és valahányszor nõm játszott, mindig megjelent
17 II, 45 | nem volt akadály többé. Nõm örült és vidáman ugrált
18 II, 45 | Ármány, gyalázat! Hol van nõm? Ki vagyok játszva! Alávaló
19 II, 99 | kimondhatatlanul! Legyen nõm!~Edith, mint az álomlátó,
20 II, 114| Kecskeméten lakik megboldogult nõm anyja, az örömmel kapott
21 II, 127| kimondhatlanul!... Legyen nõm!~Mari, mint az álomlátó,
22 III, 1 | Mióta szegény megboldogult nõm…~- Ugyan, osszatok már! -
23 III, 1 | akit akar, de legyen az én nõm.~Aztán egész magasságában
24 III, 6 | Megjött a válasz.~»Kedves nõm! Bajomból még mindig nem
25 III, 14 | magam is, de tönkre mentem, nõm megcsalt, elszökött egy
26 III, 14 | igények… De bocsáss meg, nõm már türelmetlen.~Fizettem
27 III, 148| Tönkretesz vele. Beteg nõm, apró gyermekem van. Ha
28 IV, 82 | tartani.~- Igen ám - mondja a nõm -, csakhogy éppen ez volt
|