Rész, Fejezet
1 1, 20 | idõ hûvösebbre fordul, a Nina szobalánytól, aki a tornácon
2 1, 20 | hajadonfõvel.~- De ne mondja fiam, Nina, hogy én küldtem.~Erzsike
3 1, 20 | hosszúak ezek a nyári napok).~A Nina szobaleány behozza a papagájt
4 1, 20 | hogy mi lesz.~De a fürge Nina leereszti a függönyöket
5 1, 20 | vergõdik, csattog két pille.~Nina bejelenti a tekintetes asszonynak,
6 1, 20 | Moronyiék jól éltek - még Nina szobalány se tudott mondani
7 1, 20 | kiáltására kikukkantott a Nina szobaleány az elõszobából,
8 1, 20 | az elõszobán keresztül (Nina már nem volt ott) betoppant
9 1, 20 | amikor csókolóznak.~A gonosz Nina a hátuk mögött állt s fölfújván
10 1, 20 | vontatottan. - Az ostoba Nina. Megszokásbál. Ah, az az,
11 1, 20 | Megszokásbál. Ah, az az, ostoba Nina!~De a Moronyi gyanúja már
12 II, 34 | amint a kis tizenegyéves Nina, N. asszonyságnak leánya,
13 II, 34 | még fokozta a részvétet.~Nina igen szemügyre vevé a kisleányt,
14 II, 34 | gyermek:~- Egy-fo-rint!~Nina egy percig gondolkozott;
15 II, 34 | majd segít rajta, gondolá Nina, és megmutatá a lánykának
16 II, 34 | leszek.~Nehány perccel később Nina valóban ott volt a ház kapujánál.
17 II, 34 | így szólt gyöngéden a kis Nina anyjához -, nekem egy szívbeli
18 II, 34 | emlékedbe oly híven bevésted!~Nina most elbeszélé szomorúan
19 II, 34 | kis Rózával beszélni, akit Nina azonnal bevezetett. N. asszonyság,
20 II, 34 | Vannak szüleid? - kérdé Nina anyja.~- Anyám van, atyám
21 II, 34 | asszonyságot igen megindították.~- Nina - így szólt -, tekinteted
22 II, 34 | hogy rajtok segítsünk.~Nina, ki az egész idő folyama
23 II, 34 | és a többit bízd reám.~Nina most szekrényéhez sietett,
24 II, 34 | jótevőnőjének háláját kifejezni, de Nina nem engedett erre időt neki:~-
25 II, 34 | visszaszerzék egészségét. Nina most azon édes örömet és
26 IV, 109| leányka maradt utána, a kis Nina. Ez ennek a történetnek
27 IV, 109| titkár úr udvarol neki, de Nina kineveti. Hogy merészkedik
28 IV, 109| lány kell.~- Melyik?~- A Nina kisasszony.~A jószágigazgató
|