Rész, Fejezet
1 1, 8 | botjával s elábrándozva motyogta:~»Enyim lesz… Enyimnek kell
2 1, 11 | úr ellen.~- Az meglehet - motyogta Belinka úr bizonytalanul.~-
3 1, 11 | jegyzõ.~- Az csak megvan - motyogta. - Az egészség megvan, hanem
4 1, 12 | bocsátotta?~- Lopott? - motyogta az öreg, és kitörülte a
5 1, 14 | Esre miatt.~- Esre… Esre… - motyogta Balduin álmatag hangon. -
6 1, 17 | lehet, »persze, persze« motyogta halkan, alig érthetõen és
7 1, 18 | férjhez.~- Tudom, tudom - motyogta az öreg tiszttartó elmélázva. -
8 1, 18 | kötnivaló!~- Anya kellene neki - motyogta Plange úr gépiesen.~- Mindenekelõtt
9 1, 18 | Persze, bolondok voltak - motyogta Borcsányi, ehhez a szalmaszálhoz
10 1, 20 | Váltig gondolkozom - motyogta Tóth Pista elkalandozó fejjel. (
11 1, 23 | Mit? Már elhoztad? - motyogta kedvetlenül. (Jobb szerette
12 1, 23 | hallottak-e semmit, és váltig motyogta szaggatott lélegzettel,
13 1, 28 | kocsiban.~- Még mindig alszik - motyogta Szlebenits rekedten, gyámoltalanul. -
14 1, 31 | Ne beszélj, ne beszélj - motyogta Kupolyi elképedve - Hát
15 1, 31 | kérdezett zavartan, gépiesen motyogta:~- Ahol szalad ni, egy fekete
16 1, 34 | tegyünk, édes jó Lõrincem - motyogta gyámoltalanul, megsemmisülve
17 1, 34 | ült. »Meg kell tudnom - motyogta -, nyomára kell jönnöm.
18 1, 34 | Csak a fehér rózsa - motyogta -, vagyis csak a rózsa fehérsége…
19 III, 1 | kétszer-háromszor és halkan motyogta:~- No, nem baj… nem baj!
20 III, 97 | Hát iszen, hogy iszen… - motyogta az almárium felé lépegetve.~-
21 III, 100| vagy mi?~- Igaz, igaz - motyogta Titli ártatlanul -, mirõl
22 III, 129| Nem lesz abból baj? - motyogta habozva.~- Hát mi lenne;
23 III, 148| hagyományoznak valamit« - motyogta, mert mindég ilyesmiről
24 III, 148| van, neki tudnia kellett - motyogta magában. - Hiszen õ hítt,
25 IV, 10 | hol is hagytuk el csak? - motyogta szórakozottan, s ujjai még
26 IV, 23 | Ez az? Ez no, hát ez az - motyogta, és nem gyõzte csóválni
27 IV, 128| dúskált.~- Csinos fehérnép - motyogta. - Becses kis kutya. Vállas,
28 IV, 131| támadt, csak a szolgabíró motyogta néha, hogy »hüm«, mire a
|