Rész, Fejezet
1 1, 2 | A sásfalvai kis udvarház megtelt vidám úri néppel, még Bécsbõl
2 1, 5 | a nagy nap.~A kis város megtelt örömlármával. A fenséges
3 1, 9 | mogorva százados épület, megtelt tarkábbnál-tarkább karavánokkal,
4 1, 12 | koldusdiák lelke csordultig megtelt azzal az egy csöppel.~Dobos
5 1, 13 | sipsirica szórt rá fényt, aki megtelt vállban egy kicsit, de amellett
6 1, 23 | haszontalanság… ~A levegõ megtelt valami csodálatos zsongással.
7 1, 23 | meghallgatni?~Csakugyan zsúfolásig megtelt a templom, pedig nem mi
8 1, 24 | Végigtekintett a hintók során s megtelt a szíve csordultig kevélységgel.)
9 1, 31 | mikor az a sok zsák mind megtelt és már a szuszék is színültig
10 1, 34 | pénztárnok pulpitusa elõtti tér megtelt emberekkel, és ajtónyíláskor
11 II, 7 | rottyant a malter-nedvvel megtelt félcipõ.~- Szóljon, az égre
12 II, 21 | a jó isten ellen. Szíve megtelt csordultig hálaérzelmekkel,
13 II, 33 | gyász a másik után... Ezzel megtelt a pohár!... Azelõtt bolondultam
14 II, 34 | fölköltötte, a kert tüstént megtelt emberekkel, - valaki valószínûleg
15 II, 38 | fölöttünk is, s a levegõ megtelt soha nem hallott hangokkal,
16 II, 38 | érezni, mint más, s szíve megtelt hálával a báró iránt.~Azután
17 II, 40 | három agglegény annyira megtelt gyöngédséggel, jósággal,
18 II, 43 | kénytelen, az én Örzsimnek szeme megtelt könnyekkel, hozzám jött,
19 II, 66 | teheti.~Most lassanként megtelt a templom; a feldíszített
20 III, 2 | Bugyborékolt a víz, míg megtelt a korsó, de õ bizony észre
21 III, 2 | bizony észre sem vette, hogy megtelt, szeme folytonosan az országúton
22 III, 6 | a magányban Auróra szíve megtelt sóvárgó szerelemmel. Hetenkint
23 III, 83 | hogy még varrat egyet, megtelt a szomorú udvarház kérõkkel,
24 IV, 26 | Rédeky-kastély zsúfolásig megtelt halottas gyülekezettel.
25 IV, 68 | unokaöccsök. A fényes főúri palota megtelt ledér hahotával, viháncolás
26 IV, 111| pompásan mulattak, s ugyancsak megtelt forintosokkal a fehér tányér,
27 IV, 148| szép kis tornyos kastély megtelt cserepárokkal.~Az ámbituson
28 IV, 149| vasárnap délután!~S lõn, hogy megtelt lassankint a Nástya háza
|