Rész, Fejezet

 1   1,  4  |         Magunk csak kivontatjuk magunkat parasztforsponttal a szomszéd
 2   1,  4  |         Hanem mit erõsítsük meg magunkat önmagunk ellen? A haladásnak,
 3   1,  4  |      volna.~- Nos, mint érezzük magunkat? - kérdé az ügyvéd fürkészõ
 4   1,  5  |         Magunk csak kivontatjuk magunkat paraszt-forsponttal a szomszéd
 5   1,  5  |         bennünket.~Emancipáltuk magunkat. Megszégyeneltük, hogy míg
 6   1,  6  |         Magunk csak kivontatjuk magunkat paraszt-forsponttal a szomszéd
 7   1,  7  |         Magunk csak kivontatjuk magunkat paraszt-forsponttal a szomszéd
 8   1,  26 |    tormát ásni a kertbe! Bízzuk magunkat az én szakácsnémra, aki
 9   1,  27 |         besötétedett, ideloptuk magunkat az erdõség legjáratlanabb
10  II,  8  | diskuráltunk. Azután ajánlottuk magunkat. Stofi bácsi kikísért az
11 III,  31 |        az tény, legjobb megadni magunkat elõtte.~Ott van a Naláczi
12 III,  62 | léleknek, hogyan kellemeztessük magunkat: addig a tisztelt olvasó
13 III,  68 |     sorsának.~Mi pedig adjuk át magunkat annak a tudatnak, hogy a
14 III,  105|    városunkba, akkor se éreznők magunkat jobban megtisztelve«.~Még
15 III,  110|    midõn már ilyen alakban kell magunkat kellemeztetnünk a szép asszonyoknál.
16 III,  115|        fel.~- Fölépítitek!~- De magunkat is lemészárolhat a tömeg.~-
17 III,  136|        és szabad. Védeni fogjuk magunkat!~S ezzel elbeszélte Szilágyinak
18  IV,  34 |     vártuk a vonatot, és tettük magunkat, hogy nem ügyelünk oda;
19  IV,  42 |    tehát csupa tréfából kiadtuk magunkat Haluskáknak, az ajtajánál
20  IV,  45 |  istennek. Hiszen nem kötjük mi magunkat egészen ahhoz, hogy éppen
21  IV,  53 |      ötven forintért beruházzuk magunkat. (De hova tesszük a rengeteg
22  IV,  66 |        ha ilyen szépen viseljük magunkat.~Egyszóval, oda dõlt el
23  IV,  67 |       állam vagyunk, ne hagyjuk magunkat.~- A csempésznek okvetlenül
24  IV,  85 |        mi magunk sem hagyjuk el magunkat!~Ha külön istene van a magyaroknak,
25  IV,  96 |     kell halnunk, vagy megadjuk magunkat. A »tizenkettedik« óra felé
26  IV,  100|         majd napilappá találjuk magunkat kinõni, kevély volt rá,
27  IV,  117|       nem jõ. Várjuk és tartjuk magunkat.~Este szürkületkor hazarohant
28  IV,  120|       felém. Nos, hát tettessük magunkat kissé közömbösnek.~Se jobbra,