Rész, Fejezet
1 1, 10 | mondjon, csak az eperfa levelei integettek búcsút szelíden.
2 1, 13 | csöpp szellõ se fújt, a fák levelei nem mozdultak, a virágoknak,
3 1, 13 | egy nagy bignonia húsos levelei és fehér virágfürtjei borultak,
4 1, 18 | különös egy fa ez! A fiatal levelei alul egyforma zöldek, az
5 1, 18 | egyforma zöldek, az öreg levelei felül egyforma fehérek,
6 1, 23 | öltözködött, a páfrányok felsõ levelei fonnyadozva konyulnak alá,
7 1, 25 | indult. Nyár vége volt. A fák levelei fonnyadtan, sárgán lógtak
8 1, 27 | mindenütt csend és magány. A fák levelei sem mozdultak, sem közel,
9 1, 31 | gallyat. Kár, hogy keskenyek a levelei, s lerázta róluk az aranyban
10 II, 5 | születnek a lapok vidéki levelei, itt döntetik el a teens
11 II, 38 | leheltek, s a fák gyenge levelei rejtélyesen susogtak a nagy
12 II, 38 | s a potymándiak szerint levelei azóta herbateának fõzve,
13 II, 54 | kényelmetlen volt, a pálma levelei így is rosszul takarták,
14 II, 59 | másik elhervadt az éjjel és levelei lehullottak...~Minden vére
15 II, 128| zsebében aznap kapott szerelmes levelei.~- Kitudódott?~- Isten ments,
16 III, 1 | fölé kapkodva az akácfa levelei után, melyektõl, midõn szórakozottan
17 III, 1 | jóízûen alszik a gyepen, a fák levelei nem mozdulnak, még a madarak
18 III, 1 | sötétség kiáltja, reggel a fák levelei suttogják, a hallgatag bércek
19 III, 1 | teremtve, mint a lóhere levelei. Nincs is olyan akadémiai
20 III, 2 | mit suttognak az eperfa levelei, mit döngnek a méhek, mikor
21 III, 71 | Szélcsendes idõ ha van. Füvek, fák levelei nem mozognak. A föld lanyha
22 III, 99 | gyönyörûsége, hogy az elsárgult levelei odahullanak õszkor alája,
23 III, 99 | hízlalva; a litavai fák levelei aláperegnek a hegyháton,
24 III, 104| fejekké a palánták acélszín levelei.~- Hogy-hogy?~- Innen kezdve
25 IV, 45 | gyönyörûsége, hogy az elsárgult levelei aláperegnek õszkor, s ott
26 IV, 50 | lépésrõl hallottuk. A fák levelei nem mozdultak, az erdõ hallgatag
27 IV, 83 | neki úgyis mindegy volt.~Ha levelei érkeztek, azokat is én bontottam
28 IV, 129| mellett vitt el az utam. A fák levelei mozdulatlanul fityegtek
|